A környezet védelme évszázadok óta az emberi társadalom fontos feladata. Magyarországon már a 19. század második felében törvényekkel védték az erdőket, a vizek tisztaságát. A 20. század első felében is több hasonló rendelet jelent meg, hogy csak egy példát említsek: 1939-ben nyilvánították védetté a Debreceni Nagyerdőt.
A környezetvédelem mint országhatárokat átlépő nagy társadalmi mozgalom a 20. század hatvanas éveiben alakult ki az Amerikai Egyesült Államokban.
1962-ben egy fantáziadús amerikai újságírónő, Rachel Carson megírta a Néma tavasz című művét. A könyv a természetben felhasznált kémiai anyagok kedvezőtlen biológiai hatására hívta fel a figyelmet. A Néma tavasz nem nevezhető tudományos műnek, ugyanakkor igen színesen és megrázóan ábrázolja a peszticidek helytelen alkalmazásának nemkívánatos következményeit. Ez a népszerű könyv kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy a környezet megóvása társadalmi mozgalommá vált.

A fenntartható fejlődésről (dr Láng István) előadása >>>

A fenntartható fejlődés a fejlődés olyan formája, amely a jelen szükségleteinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől« (ENSZ »Közös Jövőnk« jelentés, 1987). Széles körben az 1992-ben rendezett ENSZ Konferencia a Környezetről és Fejlődésről kapcsán vált ismertté. A fenntartható fejlődés elérésének alapvető szükséglete a gazdaság, társadalom és környezet (a fenntarthatóság három tartópillére) minden ügyének egyetlen rendszerben történő kezelése. A fejlődés és környezet kérdései nem különállók; együttesen oldhatók meg. Ezért van szükség a rendszerszemléletű gondolkodásra és a szektorokon átívelő intézményrendszerre. Globális méretben elengedhetetlen az erőforrásokhoz való igazságos hozzáférés biztosítása, a szegénység, az egyes társadalmi csoportok között tátongó szociális szakadék áthidalása.
A fenntartható fejlődés fogalmát megjelenése óta számosan próbálták értelmezni, magyarázni, újradefiniálni. Herman Daly szerint »a fenntartható fejlődés a folytonos szociális jólét elérése, anélkül, hogy az ökológiai eltartóképességet meghaladó módon növekednénk. A növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlődés pedig azt, hogy jobbak.« Ez a meghatározás egyértelművé teszi, hogy a fenntartható fejlődés célja a társadalom fenntartása, a gazdaság a jólét megvalósításának az eszköze, a környezet pedig feltétele (egyszerre lehetősége és korlátja) a fejlődésnek.

Az emberiséget érintő globális kihívások között az energiaellátás növekvő fontossága sokak figyelmét ráirányítja az agrárgazdaság ilyen irányú lehetséges szerepére. Magyarország kiváló mezőgazdasági adottságaiból kiindulva többen már biomassza nagyhatalomként is aposztrofálták hazánkat. A biomassza alapú energiatermelés (azaz a bioenergetika) lehetőségeinek és korlátainak vitájában azonban gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a kérdést a fenntarthatóságtól függetlenül tárgyalják. Ennek következtében országos, ágazati, vagy projekt szinten is találkozhatunk félrevezető kalkulációkkal, amelyek téves üzleti, vagy akár gazdaságpolitikai döntések forrásává válhatnak

Fenntarthatósági kihívások és a biomassza>>>

A fenntartható fejlődés a tágan értelmezett életminőség javulását szolgálja, ezért a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásnak együtt kell érvényesülnie a jólét elérését, megtartását elősegítő gazdasági fejlődéssel és a társadalmi igazságossággal, esélyegyenlőséggel.

A Kormány által elfogadott Stratégia >>>