A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium gondozásában megjelent tanulmány egy fajta nézőpont szerint átfogóan összegezi a témát.

A teljes anyag letölthető innen >>>

(Az anyaggal kapcsolatos kritikai észrevételeknek, és véleményeknek készségesen adunk helyt honlapunkon az észrevételeket, véleményeket Ez az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez. címre várjuk) 

A készítők az alábbiak  szerint  vallanak a tanulmány céljáról:

A  kutatás  elsődleges  célja  a  jelenlegi  hazai  energetikai  célú  biomassza  hasznosítás helyzetértékelése, az ebben rejlő lehetőségek és veszélyek meghatározása.  További feladat a környezeti  fenntarthatóság  szempontjainak  megfelelő,  biomassza  energetikai  célú hasznosításának  bemutatása,  mely  alapot  ad  a  rövid-,  közép-,  és  hosszú  távú fejlesztési irányok meghatározásához.
Kutatásunkban az energetikai célú biomassza hasznosítás alatt értjük a biomassza közvetlen égetéses  hasznosítását,  a  bioüzemanyagok  el állítását,  és  a  biogáztermelést.  A  kutatás keretében  megvizsgáljuk  és  leírjuk  a  jelenlegi  állapotot,  majd  megvizsgáljuk  a  különböző hasznosítási  módok  fenntarthatósági  feltételeit.  Átfogóan  kívánjuk  vizsgálni  a  fenti hasznosítási  módok  egész  életciklusára  vonatkozó  jellemz   környezetterhelési,energiahatékonysági, ökológiai hatásait. Ezen túlmen en javaslatokat fogalmazunk meg azon műszaki  és  jogszabályi  feltételekkel  kapcsolatban,  melyek  mellett  hosszabb  távon  a  hazai adottságok kihasználása nagy hatékonysággal és fenntartható módon biztosítható. az  eredmények  alapján  javaslatot  teszünk  a  legkedvez bbnek  ítélt  biomassza  hasznosítási irány támogatásának kialakítására.

 

Az anyag javaslati része a következőket tartalmazza:

A  tanulmányban  az  egyes  biomassza  felhasználási  technológiákra  megfogalmazott fenntarthatósági  feltételek  részét  kell  képezzék  a  klíma-,  energia-,  és  megújuló  energia stratégiáknak.  Ezen  túlmenően  tükröződniük  kell  a  szabályozásban  is,  hiszen  a  piac önmagában nem képes beépíteni ezeket a feltételeket.Javasoljuk,  hogy  a  döntéshozatalt  elékészítő  tanulmányokban,  elemzésekben  a  Nyugat-Európában már  széles  körben  alkalmazott  életciklus-elemzés módszertanát  is  használják, mely segítségével tisztább képet kaphatunk az egyes technológiák alkalmazásának hatásairól.Természetesen fontos ennek a módszernek a helyes alkalmazása, elsajátítása, mert ellenkező esetben megtévesztő eredményeket kaphatunk. Láthattuk, hogy Magyarország  a  jelenlegi  tervek  alapján bioetanol  „nagyhatalommá” válhat 2010-re. Azt  is bemutattuk azonban, hogy a bioüzemanyagok közül az energiamérleget és a kibocsátásokat tekintve a bioetanol rendelkezik a legkedvezőtlenebb mutatókkal. Várható,hogy  a  második  generációs  üzemanyagok  10  éven  belül  kiszorítják  az  első generációs bioetanolt. Felmerül tehát a kérdés, hogy érdemes-e hatalmas erőforrásokat, tőkét invesztálni egy  olyan  technológiába,  melynek  már  most  előre  láthatóan  –  a  stratégiai  tervezés szempontjából is – igen rövid távú a kifutása. Ez már csak azért is kritikus, mivel a kiépíteni szánt  óriási  kapacitás  döntő  részét  exportra  szánják  olyan  országokba,  ahol  a  második generációs üzemanyagok használatára való felkészülés elkezdődött. Itt  újra  utalunk  azonban  arra,  hogy  a  prioritások meghatározása mindenképpen  szükséges,
hiszen ahogy  foglalkoztunk  is vele, a kukorica alapú bioetanol a kukoricafelesleg  levezetése erejéig egy elképzelhető alternatíva  lehet. Ezen  felül azonban nem  tűnik ésszerűnek  további kapacitásokat kiépíteni. 
Láthattuk, hogy jelenleg a hazai megújuló energia felhasználás több mint két-harmadát kitevő biomassza tüzelés alacsony hatásfokú, hosszabb távon környezeti-, társadalmi- és gazdasági szempontból  fenntarthatatlan, bővítése hazai  alapanyag-bázison  tovább már nem  lehetséges, így támogatása ésszerűtlen. A jelenlegi támogatott villamosenergia-átvétel nem differenciál a technológiák  között  hatásfok,  vagy  a  felhasznált  alapanyag  alapján.  Javasoljuk,  hogy  ez  is kerüljön  be  kritériumként,  továbbá  a  szilárd  biomassza  tüzelésénél  csak  a  tisztán megújuló alapú energiatermelés legyen támogatott, a biomassza együttégetése pedig kerüljön ki ebből a
körből.

Az energetikai célú növénytermesztésb l származó alapanyag üzemanyag, hő-, vagy villamos energia  célú  hasznosításának  támogatásánál  figyelembe  kell  venni  a már  korábban  említett megállapítást,  miszerint  a  teljes  életciklus  környezeti  hatásainak  több  mint  95%-a  a mezőgazdasági  művelés  során  jelentkezik.  Ezért  preferálandó  az  extenzív növénytermesztés  és  ökológiai  gazdálkodás  az  intenzív  növénytermesztéssel  szemben.  A különböző  növényfajták  kiválasztásánál  a  termőhelyi  adottságoknak  megfelelő,  illetve  a védett növényekre kevésbé veszélyes fajtákat kell előnyben részesíteni. 
Mindezekkel  szemben  Magyarországon  még  mindig  rendelkezésre  áll  kihasználatlan biomassza potenciál, mégpedig melléktermék formájában. Ezek kihasználására jó alternatívát nyújt  a  biogáz  termelésének  és  hasznosításának  technológiája. A  biogáz  az  a megújuló energia  technológia, mely ma még sajnálatos módon háttérbe szorul a bioüzemanyagok és a szilárd biomassza tüzeléssel szemben. Az alábbiakban megfogalmaztunk néhány konkrét javaslatot annak érdekében, hogy a biogáz hasznosítása a jövőben nagyobb terepet kaphasson:

1.  A kötelező  átvételi  ár  meghatározása  esetén  különbséget  kell  tennünk  a  csak mezőgazdaságból  származó  anyagokat  felhasználó  biogázüzemek  és  az  egyéb  biogáz típusokat  felhasználó  üzemek  között.  Ennek megfelelően külön  tarifarendszert  kell kialakítani  a  szennyvíztelepek,  depóniák  és mezőgazdasági  biogáz  üzemek  által  termelt villamos energia kötelező átvételi árára. A depóniák és szennyvíztelepek által megtermelt biogáz  egy  termelési  folyamat  mellékterméke,  ennek  megfelelően  nem  szabad ugyanabban az elbírálásban részesülnie, mint egy fő terméket (biogázt) előállító üzemnek. A  depóniák, szennyvíztelepek a  hulladékok  és  szennyvizek  kezeléséért  díjat  szednek, melynek  fedeznie  kell(ene)  a  költségeiket.  Kialakításuk során  szintén  támogatásban részesülnek, állami forrásból, aminek köszönhetően kettős  támogatást élveznek, és ennek következtében  versenyelőnybe  kerülnek más  beruházásokkal  szemben. Természetesen  a
mai  alacsony  kezelési  díjak  miatt  a  szennyvíztelepek,  depóniák  nem  üzemelnek gazdaságosan,  a  kettős  támogatás  elkerülése  mindenféleképpen  szükséges.  A szennyvízkezelő rendszerek egyre többször fogadnak be olyan kommunális hulladékokat, melyek kezeléséért díjat számolnak fel, hogy meglévő  fermentor kapacitásukat ki  tudják használni,  s  a  nem  megfelelő  törvényi  szabályozás  miatt  a  magas  zöld  áram  árat  is
megkapják, az esetleges egyéb beruházásokat pedig ez által ellehetetlenítik. Ezért előnyös egy teljesen elkülönített kötelező átvételi ár-struktúra a különböző biogáztípusok esetén.

2.  A  legtöbb  beruházás  a  mezőgazdasági  biogáz  terén  várható  Magyarországon  a közeljövőben,  a  meglévő  állattartó  telepek  trágyakezelési  rendszereinek  anaerob kezeléssel  történő kiegészítésének  intenzív  támogatása miatt. Ezáltal a mezőgazdaságból származó  ÜHG  kibocsátás  is  csökkenthető.  Fontos  megemlíteni,  hogy  ezen  anaerob rendszereknek  a  biogáztermelő  kapacitása  igen  alacsony,  az  állati  trágyákból  nyerhető
kevés  biogáz  miatt  (kb.  60  m3/t).  A  biogázüzem,  amennyiben  mezőgazdaságból származó alapanyagokat dolgoz fel, magasabb kötelező átvételi árat kell kapnia, mintha  egyéb  forrásból  származó  hulladékokat  (pl.  élelmiszeripari  hulladék,  vágóhidihulladék) is feldolgoz. Ezt jól mutatja az osztrák és a német rendszer is. Ausztriában 30%-kal csökkentik az átvételi árat, ha az üzem nem csak mezőgazdasági alapanyagokat dolgoz
fel,  míg  Németországban  a  biogázüzem  nem  kapja  meg  az  energianövények termesztéséért  járó plusz  támogatást a megtermelt villamos energia után. Az energetikai célú növénytermesztés elősegítése érdekében érdemes kihangsúlyozni, hogy a magasabb kötelező átvételi ár a gazdálkodók növénytermesztésből adódó többletköltségeit kell, hogy fedezze.

3.A  feldolgozható  és  engedélyezett  alapanyagok  listáját  külön  szabályozni  kell,  annak érdekében,  hogy  az  üzemeltető  tudja,  mely  anyag  felhasználása  esetén  jogosult  a magasabb átvételi árra.

4.A jelenlegi támogatási rendszer nem tesz különbséget a beépített kapacitás szerint. Ez nem csak  a  biogáz  esetén  van  így.  Javasoljuk,  hogy  üzemméret  szerint  is  differenciálva legyen az átvételi ár, vagyis csökkenjen a beépített teljesítmény növekedésével.  

A legtöbb átvételi rendszerben előírják a hőenergia kötelező hasznosítását. Ez hazánkban  is kötelező  a VET  rendelkezése miatt. Az  ésszerű  hőenergia  hasznosítást mindenféleképpen érdemes  egy  bónusszal  támogatni,  melyet  a  megtermelt  villamos  energiához  kapcsolunk (KWK-Bonus). Ezáltal a hőhasznosítás jobban ösztönözve lenne. A  beruházásokat  ne  egyedileg minősítse  az  Energiahivatal,  eldöntve,  hogy meddig  kaphat magasabb  átvételi  árat.  Az  ár  legyen  törvényben  rögzítve,  azért,  hogy  a  beruházások esetében  biztos  megtérülésekkel  lehessen  számolni.  A  biogáztermelési  technológiából következően  20  éves  garantált  átvételi  árat  kell  biztosítani.  Az  ennél  rövidebb  időszak  a beruházás  egyes  elemeinek  hosszú  amortizációs  ideje  miatti  nehézkes  gazdaságossági számítások miatt nem javasolt.

A mélyvölgy, völgy  és  csúcs  időszakok  az  átvételi  árban maradjanak meg, mert  így  akkor termel az üzem, amikor ténylegesen szükség van az energiára.Az átvételi árak egy bázisévhez képest legyenek meghatározva. A javasolt rendszer a német és  a  magyar  szabályozás  egyesítésével  jönne  létre.  Így  a  bázis  évhez  képest  csökkenjen minden egyes évben az alap átvételi ár (degresszió), feltételezve a technológiai fejlődését. Az alap  átvételi  ár  ezután  kiindulási  ár  legyen  az  üzemnek,  ami  minden  évben  az  infláció mértékével növekszik, a növekvő költségek fedezése miatt. (Példa: a bázis ár 10 Ft/kWh. Az éves degresszió mértéke 0,5%/év. A beruházást a bázis év után 1 évvel hajtják végre,  így a kötelező átvételi ár 9,95 Ft/kWh lesz. Ez a 9,95 Ft/kWh növekszik minden évben az infláció mértékével.  3%-os  infláció  esetén  a  beruházást  követő  évben  az  átvételi  ár  9,95  Ft*1,03=10,25 Ft/kWh lesz.)
A  továbbiakban  érdemes  a  kormányzatnak  azon  a  lehetőségen  elgondolkoznia,  hogy  a biometánt a bioetanol helyett preferálja, segítve a tömegközlekedési vállalatokat CNG üzemű gépjárművek  beszerzésében,  a  lakosságot  pedig  a  földgázzal  is  üzemeltethető  ún.  bivalent gépjárművek vásárlásában. 

Korábban  már  említettük,  hogy  elvileg  hazánkban  is  lehet  biogázt  a  földgázhálózatba táplálni, de a jelen-leg érvényben lév  27/2007. (IV.17.) FVM rendelet mellékletében található biogáz tisztításra vonatkozó techno-lógiai követelmény csak a kénhidrogén eltávolítását fedi, a biometán  előállításhoz  szükséges  folyamatokhoz  nem  elegendő,  annak  ellenére,  hogy  a rendelet  földgáz  minőséget  említ.  Ezen  mindenképpen  változtatni  kell.  Ezen  felül  nem elhanyagolható,  hogy  az  állami  szabályozás  csak  ezt  az  üzemanyagféleséget  nem mentesítette a  jövedéki adó fizetése alól,  így még ez a költség  is drágítja a biometán Nm3 árát. Ezen a téren a vonatkozó törvények módosítását kellene elérni.