|
Simon Gergely környezetkémikus gondolataira szeretnék röviden reflektálni. A cikkben számos téves megállapítás tényként került közlésre, ezért fontosnak tartom egyes kérdések hátterének megvilágítását. A szerző fontos kérdést feszeget, azonban tárgyi tévedésekkel igyekszik igazolni azt az állítását, hogy az bioüzemanyagok környezeti károkkal járnak.
Bár kétségtelen, hogy a bioüzemanyagok előállításához kapcsolódik környezetkárosítás, ezt az európai döntéshozók korán felismerték és az idén megjelent direktíva javaslatokban a fenntarthatóság kiemelt szerepet kapott. A biohajtóanyagokra vonatkozó direktíva-tervezet követelményként fogalmazza meg, hogy az bioüzemanyag alapanyagok előállítására szolgáló területeken fenntartható módon kell a termesztést folytatni, az nem járhat természetkárosítással. A fentiekkel kapcsolatos közleményeket az Európai Bizottság 2008. január 23-án tette közzé (EC Memo/08/33).
A cikk szerint a biodízel alapanyag előállítás (olajpálma) okán Indonézia és Malajzia azon országok sorába került amelyek a legtöbb üvegházhatású gázt (ÜHG-t) bocsátják ki. Az Energy Information Administration (1) által közzétett adatok szerint Indonézia 2005-ben 359 millió tonna, az olajhatalom Malajzia 155 millió tonna CO2-t bocsátott ki. Utóbbit ÜHG kibocsátásban megelőzi Thaiföld, Tajvan, Egyiptom, Kazahsztán, Törökország, Lengyelország és Hollandia, míg a több mint kétszer annyit kibocsátó Indonéziát további 18 ország (Dél Korea, Japán, India, Kína, Ausztrália, Szaúd-Arábia, Irán, Ukrajna, Oroszország, az Egyesült Királyság, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Németország, Brazília, az USA, Kanada és Mexikó). Nem értem hogyan sorolható a 2005-ben 359 millió tonna CO2-t kibocsátó Indonézia a közel 6 milliárd tonnát kibocsátó USA, az 5,3 milliárd tonnát kibocsátó Kína, és az egyenként kb. 1,6 milliárd tonnát kibocsátó Oroszország, Japán és India közé?
Amikor a szerző arra hivatkozik, hogy az erdőirtás többszörösen növeli az ÜHG kibocsátást, nem tesz említést az ÜHG egyenleget jelentősen módosító tényezőkről. Az CO2 egyenleget ki kell egészíteni a trópusi esőerdők jelentős mennyiségű metán (CH4) kibocsátásával, amire műholdképek színkép elemzésekor derült fény (2). Az erdő talajára hulló szerves anyag anaerob bomlásának mellékterméke, a metán huszonháromszor hatékonyabb ÜHG, mint a CO2. Távolról sem vagyok az erdőirtás híve, de az objektivitás érdekében ezeket a tényeket is figyelembe kell vennünk, ha az életciklus analízis (Life Cycle Analysis, LCA), a tudomány jelenlegi állása szerint a lehető legpontosabb és legátfogóbb vizsgálati módszerével vizsgáljuk a kérdést.
Az esőerdők talaja jellemzően nem gazdag szerves anyagokban, ellenkezőleg. A sok csapadék miatt a pórusok vízzel telítettek, döntően anaerob körülmények között történik a lebontás, a szerves anyag és a tápelem kilúgzás folyamatos, a magas hőmérsékleten a mikrobiológiai tevékenység igen intenzív, és a növények többsége nem a gyökérzónából veszi fel a tápanyagokat, hanem a korhadékból. Ez a legfőbb baj a trópusi erdőtalajokkal, hiszen a természetes erdőborítás megszűnésével a vízerózió pár éven belül a talajképző kőzetig erodálja a sekély termőréteget. A szerves anyag lenne az, ami részben megakadályozhatná ezt a folyamatot, de a lokalizált és kis kiterjedésű, antropogén eredetű Terra Preta de Indio talajok kivételével, az őserdők talajainak szerves anyag-tartalma alacsony. Következésképpen a kiirtott esőerdő talajából vajmi kevés ÜHG származik.
További tárgyi tévedés, hogy „az Amerikában termelt kukorica nagy részéből bioetanol készül”. Az Amerikában (értsd USA) termelt kukorica (282 millió tonna) 12 százalékát (35,6 millió tonna) fordították 2006-ban bioetanol előállítására (3), azonban ez a világpiacra értékesített kukorica volumenét jelentős mértékben nem befolyásolta. (2002 és 2007 között az etanol céljára felhasznált, USA-ban termelt kukorica mennyisége 53 millió tonnával nőtt. Ez a világ szemestermény (kukorica, búza, stb) felhasználás növekményének mintegy 30 százaléka. A takarmányozási célú szemestermény igény 48 millió tonnával nőtt, ez a világ felhasználásának 27 százaléka, az élelmezési célú felhasználás 79 millió tonnával nőtt (44 százalék).) Kétségtelenül növekvő hatása van a bioüzemanyag termelésére felhasznált alapanyagoknak az élelmiszer árakra, azonban korántsem ez a döntő tényező a jelenlegi magas árak esetében. Erre utal, hogy 2007-ben a világon 8,4 millió hektáron termesztettek bioüzemanyag alapanyagot, ami a világon szemestermények, olajosmagvak és gyapot termesztésére használt összes termőterület 1,3 százaléka (4). Túlzás tehát azt állítani, hogy az élelmiszer árrobbanás egyik fő hajtóereje az amerikai és európai bioüzemanyag-kereslet.
Az alultáplált emberek (nehezen értelmezhető kategória az éhező ember) száma 2006-ban a FAO becslései szerint 854 millió volt (5). Ennek elsődleges okát a szegénységben látják, pontosabban a jövedelmek egyenlőtlen földrajzi eloszlásában és nem a bioüzemanyag előállításban. Eddig is komoly dilemma elé állította az emberiséget ez az helyzet, és eddig sem sikerült megoldani, hogy a szegények javára a gazdagok csökkentsék a fogyasztásukat. Az az érvrendszer, hogy a bioüzemanyagokkal a szegények elől vesszük el az élelmiszert, úgy tűnhet, mintha a fenti helyzet miatt mardosó lelkiismeretünk a felelősséget most a bioüzemanyag iparra igyekezné hárítani.
Talán a cikk legsúlyosabb tárgyi tévedése az energia egyenleggel kapcsolatos megjegyzés. Mindenféle hivatkozás nélkül a szerző leszögezi, hogy a 1,3-szer több hagyományos energia kell egy liter bioetanol előállításához, mint amennyi kinyerhető belőle. Ez azért is téves, mert etanolt döntően kukoricából és cukornádból állítanak elő, és ezek esetében lényeges különbség van az energia-egyenleg tekintetében. Cukornád esetén 8-10-szer, kukorica esetében 1,3 – 1,6-szor annyi energia nyerhető ki, mint az előállításra fordított energia. Erről számos tanulmány készült, Shapouri és társai (USDA) 2001-ben (6), és Groode és Heywood, az MIT munkatársai 2008-ban (7) tették közzé megállapításaikat.
A szerző szerint a bioüzemanyagra számottevően kisebb jövedéki adót kell fizetni. A hatályos jogszabályok szerint 8 százalékkal kevesebb jövedéki adót köteles fizetni az a forgalmazó, aki teljesíti a 4,4 százalékos bekeverési arányt. A Magyar Ásványolaj Szövetség tájékoztatása szerint hazánkban 1,5 millió tonna benzin és 2,6 millió tonna dízel üzemanyagot használunk fel.
A szerző a GMO ipar kudarcainak tulajdonítja azt a vélelmezést, hogy a bioüzemanyag-boom mögöttes szereplői a GMO termékek gyártói. A GMO iparra jellemző, hogy 1996 óta 2007-ig 114 millió hektárra nőtt a GMO növények vetésterülete és ez dinamikusan növekszik. Ez nehezen fogható fel kudarcnak.
A cikkben hivatkozott OECD tanulmány, feltételezhetően a többször évesen az OECD-nek tulajdonított, Doornbush, Steenblik szerzőpáros publikációja (Is the cure worse than the disease?). A tanulmány a Fenntarthatósági Kerekasztal megbeszélésére készült tanulmány (8), a szerzőktől kapott információ szerint a tanulmány nem az OECD műhelyében készült, bár a két szerző az OECD munkatársa. A tanulmánytól az OECD nyilatkozatban elhatárolódott.
Források:
|
Szakterületek 
