A barátságos emberszabású majom, az orangután pár éven belül csak a játékboltok polcain és mutatóban egy-két állatkertben lesz megtalálható - ha az Európai Unió valóban bioüzemanyaggal akarja fedezni a teljes üzemanyag-használat tizedét. A környezetvédők által csak agroüzemanyagnak nevezett bioüzemanyagok ugyanis - többek között - Indonéziából és Malajziából jutnak az EU-ba. Borneón és Szumátrán él az egyetlen Afrikán kívül létező emberszabású főemlős, az orangután.
E két hatalmas sziget esőerdőinek helyét is végeláthatatlan olajpálma-ültetvények veszik át, ezekből készül az Európába exportált biodízel. Számítások szerint 2022-re tűnik el az összes esőerdő Délkelet-Ázsiából a fejlett világ "környezetvédő" törekvései miatt. Az üvegházhatású szén-dioxidot elnyelő esőerdők eltűnése miatt Indonézia és Malajzia azon országok sorába került, amelyek a legtöbb üvegházhatású gázt bocsátják ki a világon. Az őshonos állatok kihalását eredményező erdőirtás többszörösen növeli az üvegházgáz-kibocsátást, mert egyrészt az olajpálma- és szójaültetvények az esőerdőkhöz képest csak töredéknyi mennyiségű szén-dioxidot nyelnek el, másrészt a kiirtott esőerdő szerves anyagokban gazdag talaja éveken át további üvegházgázokat bocsát ki. A helyi természetvédők kiáltásai nem hallatszanak el Európába.

Míg Délkelet-Ázsiában olajpálmamezők, Dél-Amerikában szója- és cukornádültetvények létesülnek az őserdők helyén. De ott sem a helyi lakosság profitál a bioüzemanyag-termelésből. A multicégek monokultúrái kevés embernek adnak munkát, miközben elveszik a helyet a családi gazdaságoktól, és felverik az élelmiszerárakat. Az elmúlt időszakban több évtizede nem tapasztalt élelmiszerár-emelkedésnek lehettünk tanúi. Az árrobbanás fő hajtóereje a klímaváltozáson kívül az amerikai és európai bioüzemanyag-kereslet. Az Amerikában termelt kukorica nagy részéből bioetanol készül, és az USA folyamatosan vásárolja fel a dél-amerikai készleteket. Ez okozta a kukorica árának több mint a duplájára növekedését - és közben a búza ára is meredeken emelkedett. Ha tovább tart ez a trend, akkor a következő másfél évtizedben a világon - becslések szerint - könnyen egymilliárdnál is többre szaporodhat az éhező emberek száma.
A zöldek sosem ezt akarták, ők energiatakarékosságot, energiahatékonyságot, azaz kisebb energiafelhasználást szorgalmaztak: autók helyett tömegközlekedést, hatékony fűtést, fenntartható termelést. Energiatakarékossággal, szigeteléssel Magyarországon a ma felhasznált összes energia közel negyede megtakarítható lenne.
Azt már sokan, sok helyen leírták, hogy a jelenlegi bioüzemanyag-termelés nem segít az éghajlatváltozáson. Kiszámolták, hogy 1,3-szer több hagyományos energia kell egy liter bioetanol előállításához, mint amennyi kinyerhető belőle, emellett egy liter etanolban csak kétharmadannyi energia van, mint egy liter benzinben. A bioüzemanyagok csak a többszörös pénzügyi támogatásnak köszönhetően versenyképesek Európában. A malajziai olajpálmából készült biodízelt is kizárólag exportra termelik, Ázsiában nincs piaca e gazdaságtalan üzemanyagnak. A hazai bioüzemanyag-termelés például háromszorosan is támogatott, ugyanis a mezőgazdasági termelő megkapja az uniós agrártámogatást, a bioüzemanyagot előállító üzemek létesítéséhez környezetvédelmi támogatás jár, a hazai és mind az importált bioüzemanyagra pedig számottevően kisebb jövedéki adót kell fizetni. Ha elérjük az unió által most javasolt 10 százalékos bioüzemanyag-bekeverési arányt, az több mint 30 milliárd forintnyi jövedékiadóbevétel-kiesést jelent a költségvetésnek.
Az európai termelésnél természetesen nem beszélünk esőerdőirtásról, majomfajok kihalásáról - a környezeti problémák azonban itt is jelentkeznek. A monokultúrákban fokozni kell a műtrágyahasználatot, ami üvegházgáz-kibocsátáshoz vezet, a növényvédő szerek pedig szennyezik a talajainkat, vizeinket. A bioetanol-gyártás természetesen hasznosíthatná a hazai több millió tonnás gabona- és kukoricafelesleget - ha egyáltalán még beszélhetünk ilyenről. A bioüzemanyag-termelés agyondotálása, illetve a kötelező 10 százalékos előírás viszont előbb vagy utóbb mindenképpen az élelmiszer-termelés rovására megy, hiszen a gazdák azt fogják termelni, ami megéri nekik, amire van támogatás. Tehát, ami jó a lakosság 5-6 százalékát kitevő mezőgazdasági termelőknek, az könnyen rossz lehet a lakosság maradék 95 százalékának, a magas takarmányárak miatt pedig az állattenyésztők is nehéz helyzetbe kerülnek. A kukorica- és búzaár növekedése miatt Olaszországban a lakosság nagy része már visszafogta az élelmiszer-fogyasztását. Ilyen kutatás Magyarországon még nem készült, de biztosak lehetünk a hasonló hatásban.
Sokak szerint a bioüzemanyag-boom mögött a GMO-(génmódosított szervezetek) ipar kudarcai állnak. A világ nagy részén, így Európában sem kívánnak a fogyasztók génmanipulált élelmiszereket fogyasztani, ezért a GMO-lobbi a bioüzemanyag-termelés felé fordul. Ők egyfelől okkal érvelnek azzal, hogy a benzintanknak bizonyosan nem árt a génkezelt növény, másfelől azonban - mivel a pollen nem ismeri sem a törvényeket, sem a határokat - ha GMO-kukoricát, -repcét termesztünk bioüzemanyag-alapanyagnak, könnyen eljuthatunk odáig, hogy az átporzás miatt másutt sem tudunk GMO-mentes termékeket termelni.
A GMO-mentesség a jelen európai fogyasztási trendeket figyelve komoly versenyelőnyt jelent. A géntechológiai ipar korábban gyakran hangoztatta, hogy az éhezőkön segítenek a GMO-k, most viszont a harmadik világban termelt növények mégis a jómódú európai és amerikai polgárok drága autóiba kerülnek. Dél-Amerikában a bioüzemanyag-export növekedésével a kisbirtokok és az esőerdő helyét GMO-kra alapozó multinacionális cégek vették át. Az egyik alapanyag a Dél-Amerikában 55 százaléknyi arányban termelt génmódosított szója. Ott a multicégek nagyipari termelésének következtében milliónyi földműves veszti el a munkalehetőségét, és tízezer-számra szűnnek meg a kis farmok.
Ma már a fejlett iparosodott országokat tömörítő OECD tanulmánya sem javasolja, hogy a drágább és a környezetre károsabb energiákat támogassuk. A bioüzemanyagokra ezért hiba lenne kötelező bekeverési arányt előírni. Elegendőek a mezőgazdasági és környezetvédelmi támogatások, illetve az alacsonyabb jövedéki adó. A 10 százaléknyi kötelező bekeverési arány súlyosbíthatja az éghajlatváltozást, és százmilliókkal növelheti az éhezők számát.
Legyenek Európa vezetői bátrak, ismerjék be a tévedésüket, és mondjanak nemet a 10 százalékos bioüzemanyag arányra! Hiába áltatja magát az EU, hogy a hamarosan elfogadásra kerülő új jogszabály csak a fenntartható módon, erdőirtás nélkül termelt bioüzemanyag-importot engedi. Nyilvánvaló, hogy a harmadik világbeli termelők ezt tudva, ezentúl kimondva csakis élelmiszertermelés céljából irtják majd az esőerdőket, és a jelenlegi élelmiszertermő területeken fognak bioüzemanyag-alapanyagokat termelni. Amíg nincs fenntartható, környezetbarát módja a bioüzemanyag-termelésnek, addig a többszörös dotálás fenntartásán is érdemes elgondolkodni. A jelenlegi termelés szegénységet hoz, árt a környezetnek, a klímának, ezért aggályos a bioüzemanyag-üzemek környezetvédelmi támogatása. Persze a jövőben létezhetnek valóban zöld, környezetbarát üzemanyagok, amerikai lapok cikkeztek már akár a sivatagban is termeszthető, rengeteg energiát adó moszatokról.
Mindezek után szinte mellékes kérdés, hogy a bioüzemanyagok súlyosabb szennyezést okoznak, mint a hagyományos üzemanyagok. Texasban már betiltották a fokozottan szennyező biodízelt, az Európai Parlament jelentése pedig a növekvő bioetanol-arány miatt várható még ártalmasabb városi szmogtól és az emiatti többlet elhalálozásoktól próbálja óvni az európaiakat.

 

Megjegyzés a cikkhez