A Sida és a Fűz - BIOMASSZA TERMÉKPÁLYA SZÖVETSÉG

A sidát bemutató cikkünk, amelyben összehasonlítottuk a fűzzel, nem várt vihart váltott ki. Ennek igazán örülünk, mert az a sajnálatos valóság, hogy az energetikai célú lágyszárú és fás szárú növények termesztésével kapcsolatban csak lanyha viták alakulnak ki. Amennyiben Magyarország határozott lépéseket nem tesz a megújuló energiaforrások előállítására és tényleges felhasználásának irányába, igen nehezen lesz teljesíthető az Unió Cselekvési Tervének teljesítése. Ezeknek a szakmai vitáknak köszönhetően körvonalazódnak többek között a biomassza előállításának feltételei és körülményei, valamint a konkrét felhasználásának lehetősége is. Azzal is tisztában kell lenni, hogy a logisztikai, szállítási problémák miatt csak a helyben, kistérségi célokat szolgáló felhasználásnak van értelme. Az energia mutatók vizsgálatakor tudomásul kell venni, hogy az egységnyi mennyiségű villamos energia előállításához 3 egységnyi hőenergia keletkezik. Ebből is látható, hogy a biomasszát szerintünk csak hőtermelésre érdemes felhasználni.
Tény és való, Magyarország kiváló biomassza előállító lehetőséggel rendelkezik. Csak élni kell vele. Azt is látni kell, hogy a biomassza előállításának és felhasználásának lehetőségeit komplex módon kell vizsgálni. Ebbe a fogalomba beletartozik a megfelelő bonitású földterület, fajta, technológia kiválasztása, amelyeknek nyomán a legkisebb költség- és legnagyobb energiahatékonysági mutatókkal rendelkező növényeket kell támogatni. Sajnálatos módon a fűz nem tartozik ebbe a körbe. Szeretnénk leszögezni, szeretjük a füzet. Régen természetes volt a fűzből készült vízparti fonott töltés, mint a legegyszerűbb partvédelem. A kosárfonókról ne is beszéljünk. Az utóbbi időben a fonott bútorok ismét nagy és jogos népszerűségnek örvendenek. De nem energetikai célból. Gőgös államtitkár úr az egyik interjújában említette a régi paraszti leleményességet is. Régen a venyigétől kezdve a kukoricacsutkán keresztül a gallyakig mindent felhasználtak tüzelés, fűtés céljára a falusiak. De nem füzet! A miértre legyen itt a válaszunk.
Sajnálatos tény a fűz magas nedvességtartalma. Való igaz, természetes módon, amint azt dr. Gyuricza Csaba docens úr írja lebetonozott területen forgatva szárítható a fűz. A kérdés csak az, hogy a forgatást ingyen végzik? Tisztában van-e azzal a jövendő termesztő, hogy 10 ha fűz betakarításához szükséges lebetonozott terület mennyisége kb. 1 ha? 50 ha a végfelhasználó szempontjából nem egy nagy terület, viszont a termelőnek mindehhez csaknem 5 hektár területet le kell betonoznia. Bomba üzlet. Mármint egy építőipari cégnek. Amennyiben megszáradt a fűz, mennyibe kerül az aprítása?
A fűz telepítése után az első betakarításra 4 év után kerül sor, és az első betakarítás után pedig 3 évente történik a fűz aratása. Mindezek után szárítja a termelő és .... Itt jelentkezik az az alapvető probléma, ami miatt a fűz alkalmatlan a biomassza szerepének a betöltésére. A magas víz, klór és nitrogén tartalom miatt az erőművek, távfűtő művek nem hajlandóak átvenni a fűz alapú biomasszát. Tehát nincs kinek eladni. Ugyanúgy, mint az energiafüvet sem, főleg a magas szilícium tartalma miatt. Az energetikai cégek a fűz kedvéért nem fognak költséges átalakításokat kívánó beruházásokat végezni.
Jelentős probléma a megfelelő földterület hiánya. Sajnálatos módon a fűz hatékony termesztésére nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű belvizes terület. Az ártereken való termesztéshez a vízügyi szakemberek engedélye szükséges, aminek megadásában erősen kételkedünk. Van nekik elég problémájuk az ártereken elburjánzó gyalog akác ellenőrizhetetlen terjedésével és annak irtásával.
A végére hagytam a legfontosabb érvet. A fűz beruházási megtérülési mutatója az egyik legrosszabb az eddig ismert biomassza célú növények között. Átlagosan 20 év. Még egyszer. 20 év. Ez többek között az alacsony évi hozammal is magyarázható. Bár dr. Gyuricza Csaba a Szent István Egyetem docense a szimplasoros, vagy ikersoros technológiától függően 16-35 t/ha/év szárazanyag mennyiségről ír. Hát akkor számoljunk. Csak nagyjából és a docens úr által leírt számadatokból induljunk ki. Tételezzük fel, hogy a fűz csak 50% nedvesség tartalmú és 25% nedvesség tartalomig szárítjuk. Ez azt jelenti, hogy elveszíti tömegének negyedét. Ez pedig a betakarításkor 21-46 t/ha/év nedves anyagot jelent. Mind a tíz ujjunkat megnyalhatjuk, oly remek eredmény. Sajnos a valóság teljesen más, mert mindez 3 éves termésre szól A fűz és klóónjainak termésmennyisége jelentősen ingadozó, 3-6 tonna t./ha/év szárazanyag. Egy átlagos 20 éves termesztési ciklusban, amikor 4 évente van betakarítás, a gyorsan növő svéd szaporítóanyagok esetében (Tora, Jorr, Sven, Tordis), 7-9 tonna t/ha/év szárazanyag. Az itt leírtakat nem más, mint S. Larsson úr a Lantmännen Agroenergii AB Sveden cég képviseletében (a valamikori Agrobräsle) Jönköpingben június 28-án a 2008-as World Bioenergy konferencián tartott előadásán személyesen feltett kérdésünkre válaszolva adta meg.
Végül szeretnénk megjegyezni, hogy mi a fűznek nem vagyunk szakértői, sem ellenségei. Csak nyitott szemmel és füllel járjuk a világot. Aki füzet szeretne energetikai célokra termelni és használni, ám tegye. Mindenkinek szíve joga azt tennie, amit akar. Annál is inkább, ha kap rá egy csomó állami, uniós támogatást. Egy apró figyelmeztetést azért szeretnénk leírni. Használjuk fel mások tapasztalatait. Legyen Lengyelország a példa, ahol a beugratott termelők kétségbeesetten keresik a kiutat reménytelen helyzetükből. Sőt! Az egyik termelő internetes aukción 1 złotys (kb. 70 Ft) áron próbál megszabadulni a fűzzel beültetett földjétől >>>.
Az ominózus földterület Krakkó közelébe van. Ha nagy üzlet, vegyék meg a készt. Csak betakarítani és rekultiválni kell, ennyi a feltétel. Szó szerint ingyért van. Csak rajta, csak rajta! Egyébként az aukciónak már vége és a kutyának sem kellett.