Ha Budapest, Makó vagy éppen Székesfehérvár a Balaton közvetlen közelében lenne, ott sem épülhetne semmi, mert nincs kiépítve a csatornahálózat. A Balaton-törvény államfői visszadobása akut szennyvíztisztítási problémákra is rávilágít. Ahogy megírtuk, negyvenhárom település várta megváltásként a Balaton-törvénynek azt a módosítását, amely szerint 2015-ig kitolódna a tótól távolabb lévő településeken a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítésének végső határideje. A jogszabály-módosítás júniusban ugyan megszületett, ám Sólyom László államfő megfontolásra visszaküldte a törvényt a parlamentnek.
A Balaton azért van speciális helyzetben, mert a tó szennyvíz-elhelyezési szempontból érzékeny terület, azaz csak nagyon szigorú kritériumoknak megfelelő tisztított vizet lehet a tóba engedni. Hasonlóan szigorú korlátozások érvényesek a vízgyűjtő területen is.
Bár a 2000-ben életbe lépett Balaton-törvény kötelezővé tette, hogy 2005 végéig az üdülőkörzet valamennyi településén ki kell építeni a szennyvízcsatorna-hálózatot, ám ehhez nem volt pénz. Így aztán jórészt - uniós és kormánytámogatással - csak a part menti településeken sikerült öt év alatt befejezni a fejlesztést. Ennek köszönhető - tudtuk meg Murányiné Krempels Gabriellától, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettesétől -, hogy míg országos átlagban a csatornázottság 67,5 százalékos, addig a Balaton parti és partközeli sávjában több mint 90 százalékos. A drága szolgáltatás miatt országosan a lakosok 9 százaléka nem köti rá magát a hálózatra, ám a tópartiak - talán éppen az anyagilag jobban eleresztett üdülőtulajdonok miatt - alig 1-2 százaléka nem él e lehetőséggel.
A tóparttól távolabb fekvő, de a Balaton vízgyűjtő területén fekvő kistelepüléseknek támogatás hiányában esélyük sincs a több százmilliós, esetenként több milliárd forintos beruházások megvalósítására. Ezekben a kis falvakban nem csak az állami támogatás hiányzott - Brüsszel sem adott pénzt. Az unió ugyanis csak a kétezernél nagyobb lakosú települések esetén várja el a hálózat kötelező kiépítését.
A kisebb pénzű, Balaton környéki, de már a vízgyűjtő területen kívüli falvaknál megoldást jelenthet az
Organica Zrt. által immár 16 országban alkalmazott élőgépes technológia. (Az élőgép egy olyan olcsó szennyvíztisztítási eljárás, amelynél 2000-3000 élő organizmus választja ki és semlegesíti a szennyező anyagokat.) Kenyeres István, a rendszert kifejlesztő cég elnöke lapunknak elmondta: a rendszer felépítése költségkímélőbb a hagyományosnál, működtetése pedig lényegesen olcsóbb. Hazánkban jelenleg két tucat ilyen telep működik az ország harmincöt településén.
Ennél kisebb lakóközösségek, panziók, néhány házból álló üdülőtelepek szennyvizének tisztítására alkalmas a Polyduct Zrt. által kifejlesztett tisztítórendszer. Ez esetben nincs szükség nagy hálózatra, csak az érintett néhány épületet kell rákötni a nádudvariak által kifejlesztett, a nagy szennyvíztelepekhez hasonlóan működő tisztítóra. A céget vezető Fésüs András szerint a megtisztított vizet bele lehet engedni a folyókba, de gyökérzónás öntözésre is kiválóan alkalmas. A keletkező minimális mennyiségű szennyvíziszap pedig leadható a szennyvíztelepeken. A kisebb települések szennyvíztisztítási gondjaira is van tehát olcsóbb megoldás.
A természetre azonban nem ezek a csatornázatlan, Balaton környéki kistelepülések jelentik az igazán nagy csapást. Számos olyan hazai nagyvárost is találni még, amelyek máig nem teljesítették az uniós követelményeket, pedig esetükben pályázati pénz is rendelkezésre áll. Murányiné Krempels Gabriellától tudjuk, hogy például Békéscsaba, Makó, Nagykanizsa, Nyíregyháza és Székesfehérvár sem felel meg az uniós elvárásoknak ezen a területen. Nem is szólva Budapestről. A 94 százalékban csatornázott főváros szennyvizének felét tisztítják, másik felét majd csak akkor, ha elkészül a csepeli szennyvíztisztító telep. Addig továbbra is tisztítatlanul folyik a Dunába a szenny.
