A települési szilárd hulladékok környezetbarát hasznosítását célozta meg egy teljesen új eljárást alkalmazó beruházás, amelynek keretében hamarosan üzemi szinten is megkezdődnek a tesztek metil-alkohol, villamos energia és széndioxid termelése céljából.
Napjaink egyik legaktuálisabb problémája hazánkban a környezetvédelem területén a települési szilárd hulladékok kezelése, szakszerű elhelyezése. A nem megfelelő műszaki védelemmel ellátott, korszerűtlen lerakók lezárásának végső időpontja (2009. július 16.) vészesen közeleg. A továbbiakban hazánkban is növelni kell a hasznosítás arányát, elérve, hogy a lerakás szerepe minimálisra csökkenjen a kommunális hulladékok kezelésében.

Ebbe a sorba illeszkedik Dr. Raisz Iván és alkotó társa Barta István munkássága, akik egy teljesen új eljárást dolgoztak ki, melynek alkalmazásával gazdaságosan és környezetbarát módon hasznosítható a települési szilárd hulladék. Egyedülálló munkájuk elismeréséül külföldi tanulmányi bemutatók legsikeresebb magyar résztvevőiként közösen vették át a 2008-as év feltalálójának járó díjat is.
Dr. Raisz Iván, a Miskolci Egyetem docense, a mérnök hallgatók oktatása mellett már közel 40 éve foglalkozik hulladékkezelési eljárásokkal és azok fejlesztésével, első ilyen témájú találmányát már 1981-ben bemutatta. Kutatásai során az a cél vezérelte, hogy olyan megújuló energiaforrást találjon, amely folyamatosan rendelkezésre áll. Találmányuk piaci bevezetésével megoldást kínálnak a kommunális hulladékok kezelésének problémájára, amely mellett valódi értéket, energiaforrást teremtenek. A módszer lényege, hogy a begyűjtött hulladék szerves anyag tartalmát hasznosítva metil-alkoholt, széndioxidot és villamos energiát állítanak elő.
A folyamat tehát a szerves anyag elválasztásával kezdődik: ennek érdekében a hulladékszállító jármű tartalmát egy úgynevezett „terminátorba” öntik, ahol durva aprítással indul a műveletsor. Ezt követi a mágneses, majd az örvényáramos leválasztás, melyek során a vasfémek és nemvasfémek távoznak a rendszerből. Az ezektől megtisztított anyagot finom aprítás után összekeverik és minőségétől függően - ez az adott évszak és a hulladék összetételének függvénye is - vágástéri apadékot, kukoricaszárat vagy venyigét adagolnak hozzá a megfelelő állag elérése érdekében, majd a kemence adagolónyílás méretét is figyelembe véve brikettálják, hogy minél kevesebb levegő, így nitrogén gáz legyen jelen a továbbiakban. Az ily módon tömörített anyagot felülről gázgenerátorba adagolják azzal a céllal, hogy ezer Co hőmérsékleten szintézisgázt állítsanak elő, melyet nyomáslengetéses adszorpciós eljárással levegőből nyert tiszta oxigén hozzáadásával érnek el. A pirolízis során megtörténik a műanyagok depolimerizációja és a magas hőmérséklet miatt a keletkező kátrány el is bomlik. A körülbelül 5 százaléknyi nem hasznosítható szervetlen, üvegesedett rész pedig salakként távozik. A felszabaduló gáz sósavtartalmát környezetkímélő módon hasznosítják, ez az eljárás egy újabb szabadalom témája. A sósavmentesítés után pedig a folyamat további részében szerepet játszó berendezéseket már nem is szükséges saválló acélból készíteni. Ezt követően a szintézisgáz átkerül egy gőzfejlesztőbe, ahol a villamos energia előállítása 2 lépcsőben történik meg. Az 50 Co-ra hűlt szintézisgázt először kéntelenítik és széndioxid tartalmát is leválasztják, melyet cseppfolyós formában tárolnak és értékesítenek. (A folyamat során keletkező széndioxidot több célra is fel lehet használni, például védőgázas hegesztéshez, tűzoltáshoz vagy akár üdítőitalokba is.) Ezután a megtisztított gázt a metanol-reaktorba vezetik és végtermékként 20 bar nyomáson folyékony metil-alkoholt állítanak elő.
A metil-alkohol, közismert nevén faszesz, felhasználása szintén széles körű. Értékes energiaforrás, alkalmazható direkt motorhajtó anyagként, illetve gázmotorokban is hasznosítható villamos energia termelése céljából. A vegyipar nagy mennyiségű metil-alkoholt használ, melyet jelenleg fölgázból állítanak elő kilogrammonként körülbelül 100 forintos előállítási költségen. Ezzel szemben a hulladékból előállított metil-alkohol önköltsége csupán 30 forint lesz, mivel az alapanyagért nem kell külön fizetni.
A vízgőzből felszabaduló hidrogén gáz túlsúlya miatt a rendszer üzemeltetéséhez robbanásbiztos kivitel és komoly biztonsági intézkedések szükségesek. Az eljárás hatalmas előnye az oxigénfeleslegben lezajló égéssel szemben, hogy - a redukáló atmoszféra miatt - ,nem keletkeznek rákkeltő dioxinok, így ezek leválasztására nem kell külön berendezést építeni, ez pedig óriási költség megtakarítás a beruházásnál és az üzemeltetés során is. Az eljárás további előnye a nagy energiahatékonyság és a csekély környezetterhelés. Az alapanyag folyamatosan rendelkezésre áll és feldolgozásával eltérítik a települési szilárd hulladék legnagyobb részét a lerakóktól, hiszen az átlagos összetételű kommunális hulladék szervetlen része átlagosan alig 15-20 százalék, amelyet már azt első lépésben leválasztják. Ezen kívül pedig a teljes bevitt mennyiség 5 százaléka kerül még lerakóra üvegesedett salak formájában. Azzal, hogy lényegesen kevesebb hulladékot kell lerakással ártalmatlanítani, a technológia alkalmazói – a szállítási költségek csökkenése mellett - a további lerakó bővítéseket is megspórolhatják maguknak, hiszen a már meglévőek élettartama megsokszorozódhat, miközben a biogáz-képződés is csökken, s a csurgalékvíz is kevesebb problémát okoz.
Ezeket a kivételes előnyöket ismerték fel a miskolci ENIN Környezetipari Klaszter tajgai, olyan helyi vállalkozások, melyek lelkesen támogatják a találmány megvalósítását, komoly fantáziát látva a beruházásban gazdasági szempontból is. Az AVE Miskolc Kft., az Enviro-Pharm Kft., a Fábry Bt. és az ENIN Klaszter Kft. büszkén jelenthetik ki, hogy a megvalósulás kapujában állnak, mert az elmúlt hónapban már beindult a mintegy 540 milliós beruházás a kísérleti üzem létrehozása céljával, melyhez 247 millió forintot pályázati forrásból nyertek el. A kísérleti projekt megvalósulásának helyszínéül szolgáló telek már rendelkezésre áll és az építési engedély beszerzése, valamint a konzorciumi tagok közötti szerződés-kötések is folyamatban vannak. A Miskolcon éves szinten képződő 25-30 ezer tonna települési szilárd hulladék, mennyiségét és minőségét tekintve is alkalmas a tesztek elvégzéséhez, melyek eredményeiről várakozásaik szerint már a jövő évben beszámolnak a résztvevők. Az üzemben kezdetben 2-3 ember dolgozik majd folyamatos üzemmenet mellett. Műszakonként. A távlati cél, hogy több ilyen üzemet hozzanak létre a hulladék keletkezéséhez lehetőleg minél közelebb, hogy minél szélesebb körben terjedhessen el a technológia.
A tervek szerint magát a hulladék szállítását is metanol meghajtású járművek végzik majd, melyek oldalára az „Önjáró szemét!” feliratot fogják elhelyezni azzal a céllal, hogy a lakosság szélesebb köre is szembesüljön azzal, hogy egy idehaza kifejlesztett, környezetkímélő eljárásnak köszönhetően csökken a lerakókban elhelyezett hulladék mennyisége, s ezáltal környezetünk terhelése.