Megújuló energiafékek - BIOMASSZA TERMÉKPÁLYA SZÖVETSÉG

Ugyanezt látta Burgenlandban Dely László is, aki egy kistérség energetikai „átállásának" a felelőse. A tatai szakember a Területi Önkormányzatok Országos Szövetsége és az Energia Klub közös rendezvényén, egy budapesti tanácskozáson adott számot a tatai, sőt a sümegi kistérség megvalósulóban lévő modelljéről. Az előadó szerint szinte teljesen kiszorítható, „megújulókkal" felváltható a fosszilis energia, kivált, ha lesznek az önkormányzatok döntéshozóinak segítségére valóságos energetikusok is. De nincsenek, s önellátó helyi energiarendszerek is csak véletlenszerűen születnek.

Azt már Ámon Adától, az Energia Klub vezetőjétől tudjuk, hogy az energiafogyasztás egyötödéért az önkormányzati szféra a felelős, s a távfűtés energiaigényével együtt ez az arány már eléri a 35 százalékot. Ámon Ada azonban látott már számos olyan auditot, amelyet önkormányzati intézmények készítettek azért, hogy feltárják az energiaveszteségeket. A megújuló energiaforrások nem a távlatok technológiái révén érhetők el, hanem napjaink lehetőségei, s megtérülő fejlesztéseket, illetve a helyi ellátási igények kielégítésére alkalmas lehetőségeket jelentenek - érvelt az energia klubos szakember, utalva arra, hogy e terület üzleti körei és az önkormányzati szféra képes egymásra találni.

Az etalon - Güssing - mellett szinte már fél Európa, Magyarország is felfedezheti magának a brüsszeli központú Polgármesterek Szövetségét (Polgármesterek szövetsége alapító okirat>>>) azon belül az Energia Városok Szövetségét. Az elöljárók - már több százan - aláírásukkal indítottak el 2009 elején egy energiagazdálkodási programot: a klímaváltozás megakadályozásához azzal járulnak hozzá, hogy 2020-ig az EU-s 20 százalékos előírásnál nagyobb arányban csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást. A települések klímareferenseket foglalkoztatnak, megfogalmazzák a fenntartható energiát illető akciótervüket, melyet záros határidőn belül megvalósítanak. Ezek a programot indító városok közvetlen segítséget is kapnak - tudtuk meg Dely Krisztinától, a brüsszeli iroda vezetőjétől -, június végén az Európai Bizottság, illetve az EBRD aláír egy megállapodást a beruházások kedvezményes hitelekkel való támogatásáról.
Azt nem tudni, hogy milyen gyorsan kezd el hatni Magyarországon az uniós városok mozgalma, de azt már látni lehet, hogy egyre több helyhatóság szeretne szél-, biogáz-, biomassza-erőművet. Az energetikai önellátásba már befektetni is hajlandók, ám egyre többször derül ki: nem jutnak egyről a kettőre.

Szelesek ellenszélben

A miértekről először a Magyar Szélenergia Társaság elnökétől, dr. Tóth Pétertől kaptunk választ. Tény, hogy a leglátványosabb alternatív energiatermelő eszköz a szélerőmű, amelyről sokáig csak azt mondta boldog-boldogtalan, hogy az osztrák határon túl megéri telepíteni, míg nálunk nyoma sincs annak, hogy áramot termeltetnénk a széllel. Noha ma már az M1-es mentén mifelénk is akad több erőműpark, a lényeg mégis az, hogy törvényes gátja is van annak, hogy tetszőleges számban szélgéperdők szülessenek. A hatóság megszabta a szélerőművek összteljesítményének felső határát.
Nem volt ez mindig így, 2000-ben a Tési fennsíkon, 2001-ben Kulcson úgy adták át az első, majd második berendezést, hogy semmilyen „ellenérv" nem létezett, s zöld utat kapott 1999-ben a győri Széchenyi István Főiskola, illetve a Pannon Egyetem Mosonmagyaróvári Kara közös munkája: tanulmányozták Nyugat-Dunántúl szélpotenciálját, feltárták a szélenergia hasznosíthatóságát. Az egyetemi docens Tóth Péter szerint kiderült, az adottságok jóval jobbak, mint gondolták, nem is csoda, hogy megindultak a fejlesztések. Elkészült több erőműpark terve, s 2004 közepén már 1100 megawatt szélerőmű-teljesítmény állt „készenlétben". Akkoriban csak környezetvédelmi, villamos hálózatra csatlakozási, építési engedély kellett, meg a Magyar Energia Hivatal (MEH) engedélye, viszont nem kellett a kapacitásokat a hatóság által jóváhagyott kvótán belül tartani. Mind a rendszerirányító Mavir, mind az energiahivatal ijedten figyelte, hogy felépülhet a több mint 1000 megawattnyi szélerőmű-teljesítmény, s összedönti a villamosenergia-rendszer szabályozását. Igen gyorsan megszületett egy kormányrendelet: további pecsétes papírok is kellettek a projektekhez, és a létesítési és üzemeltetési engedélyeken túl szükséges a kvótán belül maradni. Egy háttértanulmány alapján pedig meghatározták a 330 megawatt összes teljesítményt - azaz a kvótát. Ebből 180 megawattnyi már valóban megépült.
A szélerőművesek további akadályokat is kaptak. A kötelező áramátvételhez tartozó mérlegkörös modell tökéletlensége (lásd zöld mérlegkör >>>) „fokozódott" 2008 elején, mivel a gázmotoros kiserőműveken túl betették még ebbe a kategóriába a szélerőművek mellé a földgázt eltüzelő nagy teljesítményű erőműveket, és itt vannak a biomassza-tüzelésre áttért régi, nagy, rossz hatásfokú kondenzációs erőművek is. Az 1200 megawatt földgáztüzelésű „kis" erőművekre a rendszerszabályozás oldaláról nincs hatása a Mavirnak. Az úgynevezett kiszabályozásra alkalmas, gyorsan szabályozható kis gázturbinás erőműveket már jó ideje meg kellett volna építeni.

A „napi problémák" kategóriájába beletartozik az is, ha jó a széljárás, s teljes terheléssel mennek a turbinák. Ha a Nyugat-Dunántúlon előállítják a 150 megawattot, a rendszer addigi egyensúlya felborulhat: a fogyasztást és a termelést összhangba kellene hozni a teljesítménytöbblet exportjával, vagy a menetrendtartó erőművek visszaszabályozásával. A „szelesek" azt mondják, az ő berendezéseiket ugyanúgy lehet szabályozni, mint a mai korszerű gázerőműveket. A hatóság mégis a tiltásban bízik. Pedig Hollandia, Dánia már visszaszabályozás nélkül is megoldja a biztonságos ellátást. Dr. Tóth Péter a jóval kiszámíthatóbb jogi és közgazdasági szabályozás, a rendbe tett rendszerirányítás mellett a célirányos kutatás-fejlesztést kéri számon az energiapolitika irányítóin. Ez utóbbihoz ugyancsak ad támpontot a világ: sokfelé jutottak egyről a kettőre a villamos energia tárolásának megoldásában.

Termálvizes tervek
Az innováció kínálta lehetőségekkel más területeken sem sikerült áttörést elérni. Pedig sok település számára hosszú távú

megtakarítást jelenthetnek a fosszilis tüzelés kiváltását ígérő termálvizes kiserőmű-projektek. A PannErgy Nyrt. igazgatótanácsának elnökétől, Bokorovics Balázstól azt igyekeztünk megtudni, aktívabb-e az állam - tekintettel a válságra- a fosszilis energiahordozókat kiváltó, a települések energiaellátásában részt vevő, áramot és fűtést adó kis erőművek megvalósításában. A cég harminc projekttel számol hosszabb távon, Szentlőrincen megkezdték a fúrásokat, a folytatás pedig Tamásiban, Csurgón, Miskolcon vagy Győrött lehet, függően attól, hogy a hitelszűkével járó gazdasági válság mekkora késedelmet okoz a geotermikus energiával való áramtermelést megvalósító programjukban. A Nagykanizsa közelében tervezett 3200 méteres, sok száz millió forintot igénylő fúrás például már bizonyosan késik, folytatni csak akkor tudják, amikor eredményre vezetnek az Európai Befektetési Bank és a PannErgy közötti tárgyalások.
A magyar vállalkozás is számol uniós forrásokkal, bár még számukra sem egyszerű a pályázati összeg felére bankgaranciát adni. A környezetvédelmi, energiahatékonysági pályázatok mellett léteznek regionális - ipari parki fejlesztéseket, települési célokat stb. szolgáló - programok is. Csurgón például a ROP- és a KEOP-támogatásokat megpróbálják összeadatni, hogy a geotermikus energiaprojektjük megvalósulhasson. A PannErgy szempontjából ez azt jelentheti, hogy Csurgón több lehet az állami és uniós támogatási arány, s a több pénz „kipótolja" azt a különbséget, amelyet a jobb geológiai adottságok jelentenek mondjuk a miskolci projekt javára.
A válság talán abban segít Bokorovics Balázs szerint, hogy a pályázatokhoz könnyebben hozzá lehet férni, de a projektek finanszírozása jóval nehezebb. A termálvizes, áramot és hőt termelő erőmű, melyről modellszámítást tett közzé honlapján a társaság, mintegy nyolc-tizenkét évnyi megtérülést kalkulál annak függvényében, hogy mely projekt milyen geológiai és természeti környezetben valósul meg, s például miként alakulnak a kötelező áramátvételi szabályok. A helyhatóságok maguk is így számolnak, és mind több helyen döntésre készülnek: áramot, fűtést akarnak termeltetni, s rendkívül kíváncsian várják az első PannErgy-projekt, a szentlőrinci átadását.

Erős a hagyományos lobbi
Nem biztos, hogy a hagyományos energiahordozók lobbija nem fogja meglepni a PannErgyt. Különösen tartós ugyanis a „régiek" állami érdekérvényesítése, hiszen - tudtuk meg a Magyar Megújuló Energia Szövetség elnökétől, dr. Balogh Lászlótól -

eléggé deformáltan lépte át a magyar határt a nemzetközi gyakorlatban már javában alkalmazott „feed-in" támogatási rendszer. E rendszerben a kedvezményes áramátvételi tarifák differenciálnak az energiaforrás, a termelés időintervalluma és a teljesítmény szerint. Ehelyett nálunk, ha fát vagy szénnel kevert tüzelőanyagot használó fatüzelésű erőműről van szó, az átvételi átlagár 26 forint kilowattóránként, és ezen belül 10 forint a támogatás, míg a napelemmel előállított áram átvételi átlagára 16 forint, a támogatás pedig 0 forint.
Az elnök a külföldön már jól bevált egyablakos engedélyeztetést is jó ideje sürgeti. Már csak azért is, mert az államigazgatásban az egy hivatal egy jogszabály szisztéma él, s a közigazgatás kooperációja jóformán elképzelhetetlen, amikor egy szél- vagy naperőmű építéséhez hozzálátnak valahol.
A támogatások gyakorlata sem mondható rugalmasnak. A lakossági energiahatékonyság-növelő megoldásoknál, illetve megújuló forrásokat hasznosító berendezések beruházásánál tavaly az érték 30 százalékára lehetett pályázni, s összesen 3 milliárd forint állami pénz „kelt el", miközben a gázár költségvetési normatív támogatása elérte a 70 milliárd forintot. Európa egészen más normákat nemcsak hirdet, hanem valóra is vált: a múlt évben már 40 milliárd eurós új ipari piacot generált a megújuló energia szektora, félmillió új munkahely jött létre, s mind az iparnak, mind a mezőgazdaságnak a válságból való kilábalás egyik fontos eszközét is jelenti ez a fejlődő szektor.
Magyarországon még most is a földgáz alapú energiatermelést preferálja a gazdaságpolitika. Ezt a kritikai megállapítást azonban már dr. Németh Imre országgyűlési képviselőtől idéztük, aki szerint tudathasadásos állapotra vall, hogy a gázimportot dotálja az állam, de ez talán nem is véletlen: hihetetlenül nagy erők támogatják még most is ezt a tüzelési módot. A honatya azt azonban nem tartja torzulásnak, hogy a megújuló energiahordozókon belül a biomasszáé, illetve a fatüzelésé a meghatározó arány, azaz 85 százalékos. Az erdősítés mértéke ugyanis éppen nem csökken, hanem nő. A jövő az lehet, hogy decentralizált rendszerben, a hőenergia helyben való hasznosításával létesülnek további biomassza-erőművek, de ehhez a Mavirnak végképp meg kell változtatnia jelenlegi alapállását, azt, hogy a zöld mérlegkört is a kezében tartja, és ugyanúgy, mint a szélerőműveknek, negyedóránkénti időszakokra termelési „útiterveket" kell prezentálniuk.
Az EU a zöldáramot 66 százalékban vízből és 16 százalékban szélből állítja elő, s ez azért messze nem azonos a magyarországi, csaknem 80 százalékban biomassza alapú áramtermeléssel. Vagyis - kommentálja a képviselő - ezt a biomassza-mennyiséget hosszú távon nem lehet elvonni a hőtermelés elől, elegendő arra gondolni, hogy a pelletet igen jól, 90 százalékos hatásfokkal lehet elégetni. Németh Imre tromfol is, egyáltalán nem lehet véletlen, hogy míg nálunk összesen háromezer pelletkazánt használnak, Németországban már bőven meghaladták a százezret...