A klímaváltozás elleni intézkedések jelentős gazdasági terheket rónak az érintett országokra, így hazánkra is.
Kérdés azonban, hogy tudományos szempontból mennyire tekinthető megalapozottnak a CO2-emisszió és a klímaváltozás közötti kapcsolat. A hivatalosan elfogadott klímaelmélet megállapításait ugyanis számos kiváló tudós vitatja, mivel abban a széndioxid szerepe irreálisan eltúlzott, habár a véleményüket a média általában elhallgatja. Jelen cikk a legfontosabb ellenérveket foglalja össze, amelyekből az a következtetés adódik, hogy a klímaváltozás elleni értelmetlen szélmalomharc helyett ésszerűbb lenne a rendelkezésre álló erőforrásokat az alkalmazkodás érdekében felhasználni.
Az éghajlat gyakorlatilag a bolygó keletkezése, vagyis évmilliárdok óta folyamatosan változik. Több százmillió éves távlatban ismerjük a jelentősebb éghajlat változásokat, az extrém meleg és hideg időszakokat, bár ezek lehetséges magyarázatában számos bizonytalanság van.
Ehhez képest viszonylag rövidebb távon, 1-2 millió éves távlatban a ciklikusan ismétlődő jég- és melegedési korszakokra viszonylag jó magyarázatot kínál a Milankovics-Bacsák-féle elmélet Eszerint a klímaváltozások oka a Föld keringési pályaelemeinek ciklikus változása, valamint a forgási tengely dőlésének és irányának imbolygása. Ebben számos tényező játszik szerepet, így a nagybolygók(Jupiter és Szaturnusz), valamint a lassan távolodó Hold gravitációs hatása, továbbá a Föld forgási sebességének fokozatos lassulása.
Bacsák György egymillió évre visszamenőleges számításainak helyességét a földtani kutatások igazolják. Szerinte az utolsó jégkorszak 10 ezer évvel ezelőtt ért véget, jelenleg pedig két jégkorszak közötti felmelegedő periódusban vagyunk, amely kb. 70 ezer év múlva ér majd véget.
Héjjas István