A sajtóhírek alapján a környezetvédők energiapolitikája csupa tagadásból áll: ellenzik a vízerőműveket, az atomenergiát, nem akarnak szalmaerőművet, gondjuk van a fatüzeléssel is. Hogy ajánlanak-e helyette alternatívát, és ennek van-e realitása - azaz létezik-e zöldenergiastratégia, arról keveset tudunk.

Az utóbbi hónapok cikktermése alapján a környezetvédők nem akarnak szalmaerőművet Szerencsre és az Alföldre, nem szeretnék, hogy fával fűtsék a régi hőerőműveket, és a Duna vizével sem akarnak áramot termelni, sem Nagymarosnál, sem másutt. Ráadásul a történet nem itt és nem is most kezdődött, hiszen konzekvens ellenzői voltak a bősi gátépítésnek éppúgy, mint a paksi atomerőmű élettartam-hosszabbításának és kapacitásbővítésének is. De akkor milyen energiarendszert akarnak a zöldek? És van-e saját, legalább az ő köreikben elfogadott energiastratégiájuk - vagy létezik-e olyan koncepció, amely megfelel nekik? Ámon Ada, az Energia Klub vezetője szerint elvben létezik (olvasható is a honlapjukon), de a valóság ennél bonyolultabb.

- A választ egy kicsit távolabbról kezdeném, onnan, hogy milyen is egy fenntartható energiastratégia. Vagy hogy mi a baj egy szalmaerőművel, amelyik történetesen biomasszával, vagyis megújuló energiaforrással üzemel. Ha valaki kiszámolja, hogy mennyi egy bála szalma energiatartalma, mennyi kell belőle egy ekkora erőműhöz, mennyi fér föl egy kamionra, és mekkora területről kell az erőműbe szállítani, akkor talán az derül ki, hogy üzleti alapon egy ilyen létesítmény sosem térül meg.
Ha viszont csak azért építik, hogy a megszerezhető támogatásokat begyűjtsék vele, akkor ez aligha tekinthető egy fenntartható energiarendszer részének. Ugyanez a helyzet azzal a megoldással, amikor elavult, 50 éve is korszerűtlennek számító szénerőműveket kezdenek el farönkökkel fűteni, mondjuk 23,5 százalékos átlagos hatásfokkal. Állítólag pont azért nem használjuk nagyobb mértékben a napenergiát, mert a napelemek hatásfoka még csak ekkora, azaz túl alacsony. Ahhoz nem alacsony, hogy a fát eltüzeljük? Ez inkább csak a régi erőművek túlélési stratégiája.
Ámon Ada szerint környezeti szempontból akkor védhető egy biomassza-beruházás, ha minél kisebb területről gyűjtik össze a fűtőanyagot, és minél nagyobb hatékonysággal használják fel. Ilyen alapon azonban csak kicsiben érdemes tervezni - például semmi gond a 2x600 kilowattos pornóapáti biomaszsza-fűtőművel, vagy a jóval nagyobb (9 megawattos), de még mindig ésszerű méretű szentendreivel.
- A közelmúltban konferenciát rendezett az Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamara a magyar energiaszektor beruházási lehetőségeiről. Itt nem a zöldek, hanem az ágazat szereplői panaszolták: ha a szabályozás félévente változik, akkor senki nem mer befektetni. Azaz hiába beszél az állam energiareformról, ha közben a szabályozás nem nyújt biztonságot a beruházónak - hangsúlyozza Ámon Ada.
Ami a konkrét kérdésre adott választ illeti: a Magyarország fenntartható energiastratégiája című tanulmány 2006-ban készült el, az ELTE Fenntartható Fejlődés Programirodájának felkérésére íródott 72 oldalas dokumentum - amelynek egyik bírálója nem kisebb szakmai tekintély volt, mint Kapolyi László akadémikus és energetikai vállalkozó - egyebek mellett azzal számol, hogy idehaza 2050-ig racionális energiahasználattal 30 százalékkal csökkenthető az energiaigény, és addigra a megújuló forrásokra alapozott technológiák állítják majd elő a felhasznált energia döntő többségét. Ami - ha reális - azt is jelenti, hogy sem új alaperőmű építésére, sem Paks bővítésére nem lenne szükség, ha a kiaknázatlan lehetőségekkel végre élnénk.
- A kérdésre visszatérve: a mi energiastratégiánk létezik, lehet rajta vitatkozni, és ki lehet(ne) próbálni a gyakorlatban - szögezi le Ámon Ada. - Az államéról viszont szerintem mindent elmond, hogy nagyságrendekkel többet költ a lakossági gázártámogatásra, mint az energiahatékonysági vagy a megújulós beruházásokra. Pedig ha valami, hát ez a megközelítés biztosan fenntarthatatlan.

Járosi Márton, az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke (korábban a Magyar Villamos Művek vezérigazgató-helyettese) szerint viszont épp a megújuló energia szerepének túl-hangsúlyozása a stratégia fő hibája. A szakember úgy véli, az alternatív energia lufijával ugyanúgy járunk majd, mint az internetbuborékkal vagy az internetpiaci hólabdával. Járosi ugyanakkor a kormány "hiva-talos" energiapolitikáját sem tartja sokkal reálisabbnak a zöldekénél, elsősorban az állami és közösségi tulajdon feladása, illetve a magyar energiapiac de facto megszüntetése miatt.