A takarmányozásban hagyomány az ipari, elsõsorban élelmiszeripari melléktermékek felhasználása. A kör azóta egyéb iparágakkal bõvült, a termékek skálája, összetétele és felhasználásuk módja változatosabb. A gyûjtés ezért az anyagot a különbözõ iparágakhoz rendelve tárgyalja, hangsúlyosak az újabb készítmények, ill. a régebben is ismert készítmények újabb módon történõ alkalmazásai.
A melléktermék felhasználásnak országos méretben jelentõs pénzügyi kihatása van. Egy, az 1986-88-as években végzett becslés, pusztán 9 élelmiszeripari ágazat melléktermék produkciójával számolva, annak pénzértékét 8 milliárd forintban határozta meg, hozzátéve, hogy en-nek kb. kétharmada hasznosulhat a takarmányozásban. Elemi érdek tehát a feltárt források kiaknázása

 

A teljes cikk megjelenítése itt>>>

Betakarítási és tárolási műszaki megoldások
 A világ növekvő energiaigényére és a környezeti problémáira az egyik lehetséges megoldás a megújuló energiaforrások és nyersanyagok felhasználása. A szántóföldi növénytermesztésben nagy mennyiségben keletkező növényi maradványok megújuló nyersanyagként és energiafor-rásként hasznosíthatók, de betakarításuk és tárolásuk még sok esetben megoldatlan.
A szántóföldi növénytermesztés melléktermékei
Magyarországon az évente megtermelt biomassza tömege mintegy 60 millió t, ebből a mező- és erdőgazdasági melléktermék kb. 25–28 millió t. Amelyekre sem a talajerő-visszapótlásnál, sem az állattartásban nincs igény, ipari célokra hasznosíthatók. Ennek a mennyiségnek jelenleg alig 10%-át használjuk fel. Az 1. táblázat a hazai mezőgazdaságban keletkező néhány melléktermékről ad tájékoztatást.
Látható, hogy Magyarországon a kukoricaszár a legnagyobb mennyiségben keletkező növényi melléktermék: a több, mint 12 millió tonna kukorica-termesztési melléktermék 90%-a szár és levél. Évente 60 PJ hőenergiát, vagy 1,16 Gl bioetanolt nyerhetnénk a hazánkban keletkező kukoricaszárból.

 

A teljes cikk megjelenítése itt>>>

A globális környezeti, gazdasági és társadalmi problémák, az ásványi nyersanyag- és energia-források szűkössége aktuális feladattá tette a megújuló nyersanyagok és energiaforrások hasz-nosítását. Hazánkban a biomasszába tartozó szántóföldi melléktermékek közül a legjelentő-sebb a kukoricaszár, évente 8-10 millió tonna tömegben keletkezik. A szár betakarításával idehaza és külföldön is számos kutató foglalkozott. Tapasztalataik szerint a kukoricaszár ha-tékonyan csak speciális gépekkel takarítható be, de az eddig megalkotott gépek nem voltak megfelelőek. A speciális betakarítógépek és a tárolási technika fejlesztéséhez szükség van a kukoricaszár fizikai, mechanikai jellemzőinek ismeretére. Dolgozatunkban a technológiai problémákkal foglalkozunk, és bemutatjuk az eddig megvalósított speciális gépek lehetséges fejlesztési irányait. Jelenleg a betakarítási, tárolási és felhasználási műveletek és gépek terve-zéséhez szükséges anyagjellemzők meghatározását végezzük.

 

A teljes cikk megjelenítése itt>

Biomassza, mint szilárd energiahordozó tüzeléssel hőenergia termelésre használható. Tüzelési célra a szántóföldi és erdőgazdasági melléktermékek ill. hulladékok egyaránt hasznosíthatók.
A szántóföldi növénytermesztés melléktermékei közül a különböző gabonafélék szalmája, a kukoricacsutka, kukoricaszár, valamint néhány egyéb növény szármaradványa használható fel tüzelési célokra is.

 

A cikk megjelenítése itt>>>

A biomassza hasznosítása

A biomassza különböző formáit (fa, fahulladék, kóró, szárított trágya) az ember ősidők óta használja tüzelésre, fűtésre. A fatüzelés lassú reneszánsza mellett napjainkban más biomassza eredetű nyersanyagokat is felhasználnak energianyerésre. Keményítő, fahulladék aerob erjesztésével ún. bioetanolhoz, biometanolhoz, növényi olajok kémiai átalakításával (észteresítés) biodízelhez lehet jutni. Ezek tisztán vagy benzinhez, ill. dízelolajhoz keverve belsőégésű motorok meghajtására alkalmasak. Szennyvíziszapból, hígtrágyából anaerob erjesztéssel biogáz állítható elő, hő- és áramtermelés céljára. A biomassza eredetű nyersanyagok azonban táplálkozási hasznosításukon kívül számos más módon is felhasználhatók. A keményítő és a cellulóz (rost) a papír és a textilipar, az alkoholgyártáson át pedig a vegyipar fontos alapanyagai, a növényi olajokat nem nélkülözheti a vegyipar és a kozmetikai ipar sem. E nyersanyagok élelmiszeripari és más iparági feldolgozása során keletkező szerves melléktermékek, hulladékok szintén értéket képviselnek. A mezőgazdaságnak nemcsak arra kell törekednie, hogy energiaszükségletének minél nagyobb hányadát fedezze saját forrásból, hanem arra is, hogy az ipar számára minél több, a kőolaj alapú nyersanyagok helyébe állítható anyagot termeljen, és hogy a működésekor keletkező másodlagos biomasszát és az elsődleges biomassza melléktermékeit minél nagyobb mennyiségben vigye vissza a biológiai körforgásba (reciklizálás).

 

A teljes anyag megjelenítése itt >>>