Egy nem publikusnak szánt jelentés került napvilágra a német sajtóban, amiben részletesen elemzték a kínai és a német napelemgyártók költségszintjeit, és ez alapján meglehetősen borús jövőképet jósolnak a német gyártók hosszú távú túlélési esélyeiről.

Egy német bank (a Landesbank Baden-Wurttemberg) elemzésében a kristályos modulok teljes gyártási láncát vizsgálta, a szilíciumtól a cellákon át a kész napelemekig. E szerint a kínai gyártók teljes árelőnye 44% - azaz majd' féláron tudnak napelemet előállítani, mint német versenytársaik.
Az elemzés valóban érdekes része, hogy ez az árelőny nem a munkaerő árának eltéréséből fakad: a komolyabb kínai gyártók ma már ugyanúgy teljesen automatizált gyártósorokkal dolgoznak, mint a németek, így a munkaerő költsége csak egy kis része a végterméknek.
A különbség sokkal inkább a gyártóhatékonyság és innovációs készségben van: a legnagyobb és ma már igen jó minőségű kínai napelemet gyártó cégek (pl. Suntech, Trina Solar, Yingli) fejlettebb gyártótechnikával rendelkeznek, jobb hozamokat tudnak elérni, és kevesebb selejttel dolgoznak mint a németek.
Továbbá a technológiai fejlesztésben is nagyot léptek előre Kínában: a legjobb példa a Pluto technológia a Suntech-től, ahol a cellák 17%-os hatásfoka helyett 19%-ot tudnak, ami a jelenlegi legjobb eredmény a  tömegtermelésű polikristályos napelemek között (ennél csak a Sanyo által kifejlesztett HIT-technológia tud többet a maga 22%-os cellahatékonyságával, de az hibrid megoldás: monokristály egy vékony amorf szilícium bevonattal - és ennek megfelelően nagyon drága is).

A válság miatt visszaesett napelempiacon a német gyártók most nagyon erős árnyomás alá kerültek, amit hosszú távon csak kevesük tud majd tartani: az elemzés szerint azok a cégek élhetik túl a versenyt, akik már nyitottak az ázsiai termelés felé - amit a több nagy német cég, mint pl. a Q-Cells már meg is tett.