"Magyarország eddigi legnagyobb ökológiai következményekkel járó ipari katasztrófája történt 2010. október 04-én 12. 30-kor, amikor a Magyar Alumínium ZRt. területén az iszaptároló X. kazetta nyugati gátja átszakadt. A gátszakadás következtében 600-700 ezer m3 vörösiszap és víz elegye a Torna patakon keresztül elöntötte Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely települések mélyebben fekvő részeit. A kiömlő vörösiszap 800 hektáron árasztotta el a környező területeket. A legnagyobb pusztítást a tározóhoz közel található falvakban, Devecseren és Kolontáron okozta."

 

Alant szeretném röviden bemutatni az eddigi érdemi előrehaladást a katasztrófa sújtotta területek rehabilitációjának érdekében tett erőfeszítésekről és a megoldások lehetőségeiről.
Vörösiszap katasztrófa: Következmények és tapasztalatok>>> címmel március 1-jén konferenciát rendeztek a Magyar Tudományos Akadémián.
Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára a konferencia nyitóelőadásában kiemelte, hogy a katasztrófa sújtotta térség újjáépítése, rehabilitációja elindult, szinte minden az ütemterv szerint halad, így reális az esély arra, hogy a katasztrófát átélt települések és családok helyzete néhány hónapon belül véglegesen rendeződjön, megoldódjon. Megemlítette, hogy a vörösiszap-katasztrófa után a védekezés több mint hárommilliárd forintba került és az érintett települések mintegy 1,1 milliárd forintot igényeltek a vis maior keretből.
Bakondi György, országos katasztrófavédelmi főigazgató, katasztrófavédelmi biztos előadásában kitért arra, amikor az Akadémia tudósai a halálos áldozatokkal, több száz sérülttel és sok milliárd forintos anyagi kárral járó katasztrófa után alig 24 óra alatt, gyorsjelentéseket készítettek a helyszínen, hogy választ adjanak a “miértekre és hogyanokra”.
Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke elmondta, hogy a tragédiát követően az MTA felkért szakértői már másnap a vörösiszap-katasztrófa helyszínére érkeztek, és néhány óra alatt készítették el az első hiteles, tudományos igényű összefoglalót a helyzetről. Köszönetet mondott a kárfelmérésben és a mintavételekben részt vett tudóscsoport tagjainak. „Kizárólag a tudomány szigorú módszereinek maradéktalan tiszteletben tartásával lehetünk képesek a minden alapot nélkülöző rémhírek cáfolatára” – fogalmazott Pálinkás József.
Anton Attila, az MTA Talajtani Kutatóintézetének igazgatója hangsúlyozta előadásában, hogy a talaj állapotában nem következtek be visszafordíthatatlan károk és mérési eredményeket bemutatva bizonyította, hogy a nehézfém koncentrációja nem haladta meg a határértéket. A tájrehabilitációs szakmai konzorcium energianövények termesztését minősítette a legjobb megoldásnak a külterületek hasznosítására.
Világosan látható az eddigi jelentésekből és a konferencián elhangzottakból, hogy az elöntött területeken a gyors talajrehabilitáció a lehetséges megoldás. Ez irányban már megtették a szakértők az előkészületeket. A súlyosan szennyezett területekről a lerakókba Devecser és Kolontár külterületéről 2352 m3 szennyezett anyagot szállítottak be. A rövidesen beköszöntő tavasz a megfelelő növénytelepítést remélhetően kikényszeríti. Az elképzelések igen sokfélék. Persze ne feledjük, az idő sürget.
Létrejött egy konzorcium, melynek tagjai: a Debreceni Egyetem agrárkara, a Pannon Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem valamint az ELTE TTK, a Magyar Biogáz Egyesület, a Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport, a Magyar Vidék Szövetség, a Beta Kutató Intézet Nonprofit Kft., a Sokoró Natúrzóna Nonprofit Kft.. A konzorciumhoz a Budapesti Agrárkamara is csatlakozik.
Az érintett 750 hektárnyi területen fás- és lágyszárú növényeket termelnének, amiből energiát állítanának elő. Ezzel fűthető lenne olyan üvegház is, amelyben zöldséget termelnének. A konzorcium tagjai ehhez adnák a tudományos és mérnöki segítséget. A tervek szerint a lágyszárú növényből biogázt állítanának elő, abból pedig zöld áram lenne. A területen három ilyen üzem épülne. A biogáz telepeken visszamaradt biotrágya visszakerülne a földekre, ha kicsi a nehézfém tartalma. A nagy nehézfém tartalmú maradék anyag pirolízis (hőbontás) után hővé alakulna, itt kerülnének hasznosításra a fásszárú növények is.
A már említett üvegházi zöldségtermelés mellett gyógynövényből illóolajat állítanak elő, ehhez a gyógynövényt 300-350 hektáron termelnék. A környékbeli szőlő magvait is feldolgoznák, és a tervek között szerepel annak a zöldség- és gyümölcschips gyárnak a feltámasztása, amely korábban csődbe ment. Takarmányozási célra fehérjét állítanának elő, továbbá a 27 települést érintő kistérség közintézményeit fűtőanyaggal - faaprítékkal - látnák el.
A konzorcium ezekhez a projektekhez kapcsolódna - mondta Enyingi Tibor, a konzorciumvezető Sokoró Natúrzóna Nonprofit Kft. ügyvezetője. A terveket egyeztették a helyi mezőgazdasági vállalkozókkal, akik szándéknyilatkozatot adtak arra, hogy támogatják a javaslatokat, és csatlakoznak a programokhoz. A résztvevők megvitatták a területen eddig történteket. Egyetértettek azzal, hogy a talaj felső rétegének eltávolítása felesleges. Elegendő az azon lévő vörös iszapot alászántani, és a talajban lévő biológiai anyag maga megoldja azt, amire az állam sok pénzt költ. Az is elhangzott, hogy több cég jelentős nyereséghez jut a felesleges munkák elvégzésével.
A Kormányzati Koordinációs Bizottság Tudományos Tanácsa (KKBTT) kezdeményezésére létrejött szakmai konzorcium tagjai – a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola, a gödöllői Szent István Egyetem, a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani Agrokémiai Kutatóintézete, a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem és az Erdészeti Tudományos Intézet – a katasztrófa bekövetkeztétől, október 4-étől a helyszínen dolgoznak. Ugyanakkor elsősorban a fás szárú energianövények termesztését javasolja a vörösiszap által sújtott területen a térség rehabilitációját elősegítő szakmai konzorcium. Az öt intézményből álló konzorcium Gyöngyösön tartott operatív ülése után szerzett információk szerint a helyreállítás után egy-két év múlva lehetne termelni a területen, de valószínű, hogy a kereskedelem nem fogadná el az itt termesztett növényeket. Itt szeretném megjegyezni, a tiszai ciánszennyezés után a gyors és hatékony intézkedések nyomán az ökológiai egyensúly hamar helyreállt, a turisták visszatértek és a tiszai halászat, horgászat, és a folyóhoz kapcsolódó mezőgazdasági, halászati tevékenység sem szenvedett hosszantartó kárt emiatt.
"A szakmai bizottság javaslata a helyi, táji adottságok alapján kézenfekvőnek és reálisnak tűnik, bár ellentmondás feszül aközött, hogy a károsodott terület egy-két év után talán élelmiszer-termelésre is alkalmas lehet, másfelől a hosszú távú erdősítési, energianövény-ültetési javaslat között" - mondta az origo kérdésére a GKI Energiakutató ügyvezetője, dr. Hegedűs Miklós.
"Amennyiben néhány éven belül visszaállítható a katasztrófa előtti termelési szerkezet, gazdasági szempontból arra kell törekedni, hogy az ideiglenes átállás minél kisebb egyszeri ráfordítást kívánjon. Ha a térség korábbi növénytermelési struktúráját meg kívánjuk őrizni, célszerűbb lenne nagyobb mennyiségben termelni a biodízel-alapanyag kukoricát, repcét és napraforgót, amelyeket most is termesztenek a vidéken" - tette hozzá Hegedűs Miklós.
A GKI szakemberei szerint a biodízel-alapanyagok termelése hozzájárulna ahhoz, hogy Magyarország teljesítse azt az EU-előírást, ami a kőolajalapú üzemanyagok használatának visszafogását irányozza elő 2020-ig. Emellett csökkenthetők a többszöri termésszerkezet-váltással kapcsolatos kockázatok, és szerintük gazdaságilag is ez az elfogadhatóbb megoldás a fás szárú energianövényekkel szemben.
Mindezek után a helybélieknek is vannak elképzeléseik.
A devecseri Óvári Márton agrármérnök, a kisváros önkormányzati gazdasági bizottságának tagja a lágy szárú energianövények ültetését javasolja.
"A biogázüzemben a vörösiszapos területen megtermelt lágy szárúakat (kukoricát, cukorcirkot, szilfiumot vagy akár csicsókát) silózás után egy fermentorban baktériumokkal etetik meg, így jelentős mennyiségű metán szabadul fel. Az üzemhez tartozó gázmotorban ezt égetik el. A megtermelt áram havi fix bevétel a gazdának. Nem két év múlva jelentkezik, és nincs kiszolgáltatva senkinek a faapríték átvételi ára miatt sem" - magyarázta Óvári, továbbra is az energiafűz ellen érvelve. "A gázmotor hulladékhőjével üvegházakat lehet fűteni, ami munkahelyeket teremt. A megtermelt hővel és árammal energetikailag függetlenek lehetünk, így vonzóvá válhatunk a vállalkozásoknak, ez pedig újabb munkahelyeket hoz. Ha viszont mindent beültetnek energiafűzzel, az csak a telepítéskor ad kevés kis munkát" - tette hozzá az agrármérnök.
Óvári szerint nem igaz, hogy a gazdák az energiafűz telepítését támogatnák, csak egy-két kivétel akad. Egy termelő ugyanis pár évvel ezelőtt kipróbálta a termesztését, de belebukott, mert nem indult meg a növény. "Közben mindenki sikerrel termel cukorcirkot, kukoricát, csicsókát a környéken" - mondta a településfejlesztéssel is foglalkozó devecseri lakos. Óvári Márton és Hegedűs Miklós szavaihoz csak annyit tennék hozzá, hogy a sida kiváló rekultivációs növény és egyben kiváló biogáz és II. generációs biodízel alapanyag is.
Már említettem, az idő sürget. A közvetlen károk elhárítódtak, a károkat elszenvedők kártérítése, kárenyhítése folyamatban van. A környező földek körül kialakult elképzelések miatt viszont egyre inkább sűrűsödik a légkör. Szerény véleményem szerint az eddigi vizsgálati eredményeket gyorsan és hatékonyan lehetne hasznosítani a jövő érdekében. Ezért megismételném Hegedűs Miklós véleményét: "Amennyiben néhány éven belül visszaállítható a katasztrófa előtti termelési szerkezet, gazdasági szempontból arra kell törekedni, hogy az ideiglenes átállás minél kisebb egyszeri ráfordítást kívánjon.˝
Ennek érdekében le kell ülni, gondolkodni és számolni, számolni. Eldöntendő mely területeken nem lehet, nem érdemes mezőgazdasági tevékenységet folytatni. Azokon a területeken erdősíteni kell. Az erdősítéssel egyrészt hasznosítódik a terület, másrészt a telepített erdő által kiváltott szén-dioxid-mennyiséget az állam akár a klímatőzsdén is értékesítheti (Kiotói Szerződés - a nemzetközi megállapodás a föld feletti biomassza széntartalmának elszámolását tekinti mértékadónak).
A mezőgazdaságilag hasznosítható területekre a helyi önkormányzat és a gazdák asztalára vonatkozó egyszerű számítást kell letenni. Nagyon fontos kitétel az adott növény biológiai talajrekultivációjának a lehetősége. Nem a most kialakult helyzetben kell kísérletezgetni, különösen nem állami pénzen. Feltehető az a szemtelen kérdés, mit csináltak eddig a kutatásaik folyamán az állami pénzekkel az arra illetékesek? A meglévő ismereteket kell maximálisan kihasználni. A jelenleg ismert növények széles skálájából válogathatunk: csicsóka, cukorcirok, szilfium, sida, nád, nyár, fűz, akác és még lehetne folyatatni a sort. Ezek a lágyszárú és fás szárú növények alapvető egy hektárra vonatkozó költség elszámolási adatait illene az említett asztalra letenni.
Mennyibe kerül az adott növény telepítése? Szaporítóanyag, talajmegmunkálás, stb..
Mennyibe kerül az adott növény agrotechnológiai fenntartása? Sorközművelés, trágyázás, műtrágyázás, növényvédelem, stb..
Mennyibe kerül a növény betakarítása? Gépek beszerzése, amortizációja stb..
Mennyi a betakarított növények szárítási, szállítási, tárolási költsége?
Mennyi az ültetvény felszámolásának, megszüntetésének költsége?
Mennyi a betakarított növény értékesítéséből származó bevétel?
Mennyi idő alatt lehet a termőtalajt ismételten az élelmiszer vagy a takarmánytermelés szolgálatába állítani? Ez egy nagyon fontos megválaszolandó kérdés, mivel a kolontári, devecseri földek alapvetően jó minőségűek. A jelenlegi ismeretek szerint pár év alatt ez elérhető, ami már megkérdőjelezi a fás szárúak telepítésének létjogosultságát. Ennek ellenére ne szaladjunk előre.
A bevételi és a kiadási oldal mérlege legyen a meghatározó eleme a rehabilitációnak. Az emberi tényezők szerepét se becsüljük le. A mezőgazdasági tevékenységet végzők minél előbb és minél kisebb költséggel szeretnének ezeken a földeken hasznot hozó termelő tevékenységet végezni. Az állam érdeke is ebben az esetben egybevág a helyiek érdekeivel.

Balogh László