A szennyvizek mezőgazdasági hasznosításával – öntözésével – értékestápanyagokat juttatunk a talajba, bocsátunk a növények rendelkezésére. Alkalmazásakor azonban figyelembe kellvenni azt is, hogy melyek annak káros következményei, hatásai. Többek között: kiöntözése erőteljes szaghatással járhat helytelen végrehajtása esetén kedvezőtlen irányba tereli a talaj termőképességét fertőző betegségek terjesztője lehet A talaj és szennyvíz kölcsönhatását számos tényező befolyásolja, így  a szennyvíz eredete és minősége, a talaj, a termesztett növény és a mikroklimatikus viszonyok. A szennyvízöntözéshez legmegfelelőbbek a középkötött és a könnyebb vályogtalajok. Ezek viszonylag nagy vízmennyiségek befogadására képesek és adszorbeáló képességük is megfelelő. A jobb minőségű homoktalajok is alkalmasak szennyvízöntözésre,nagy tömegű szennyvíz szűrődhet át rajtuk, de adszorpciós képességük kicsi, ezért tisztítóképességük nem a legjobb. (STEFANOVICS, 1975.)

Az öntözést követő periódusban emberi fogyasztásra közvetlenül alkalmas zöldségfélék termelése tilos. A szennyvizeknek a talajban történő elhelyezésére a talaj öntisztuló képessége ad lehetőséget. Az öntisztulási folyamat végtermékei különböző szervetlen sók és a humusz. A csatornázatlan településeken keletkező háztartási szennyvizeket jelenleg is – előtisztítás után, vagy tisztítás nélkül – a talajban helyezik el. Ahhoz, hogy az öntisztulás végbemenjen meghatározott talajrétegre és időre van szükség, ennek hiányában a talajvíz korokozó mikroorganizmusokkal és elbomlatlan szerves anyaggal szennyeződik. Mivel a talajvízben az öntisztulási folyamat lassabban megy végbe, a talajvízzel  áramolva a szennyezések nagy területen szétterjedve az ivóvizet adó kutak vizébe is bekerülhetnek. A talajok egyaránt képesek fizkai szűrésre, biológiai átalakításra és kémiai folyamatokra, természetesen egy bizonyos terhelési szintig.

A terhelés mértékét befolyásoló talajkörülményeket a hátralévő fejezetekben bőven tárgyaljuk. A szennyvizek öntözésre való alkalmasságát toxikus anyagtartalma és összes oldott s sókoncentrációja határozza meg. Utóbbi azért fontos, mert a talaj sótartalmának növekedése szikesedéshez vezethet.Az éves vizadagok megállapításához figyelembe kell venni az öntözés során használt vízminőségi előírásokon kivűl szennyvíz káros sótartalmát. Ezt úgy számítható, hogy az oldott ásványi anyagtartalomból (mg/l) levonjuk a növényi tápanyagok és a talajra kedvező hatású összetevők (N, P, K, K, Ca ) adott szennyvízben előforduló mg/l értékeit. Az élelmiszeripari szennyvizeket a magas tápanyagtartalom jellemzi, mérgező anyag általában nem található bennük, ezért gyakran közvetlenül, esetenként előtisztítás után öntözésre használhatóak. A szennyvizek talajban való elhelyezése nemcsak az élővizek tehermentesítése szempontjából kedvező, hanem az egyéb szennyvíztisztítási és elhelyezési eljárásoknál veszendőbe menő tápanyagok hasznosítása miatt is.

A szennyvíz hordalékanyagai a talaj pórusait eltömítik, ezért a szennyvizeket előzetesen ülepítik. A biokémiai oxidációhoz szükséges levegőztetést öntözésnél a talaj időnkénti pihentetésével oldható meg. A szennyvízelhelyezés csőszerű öntözéssel, a altalajöntözéssel, szikkasztó árokba vezetéssel vagy időszakos elárasztással valósítható meg.Alkalmazáskor gondot kell fordítani arra, hogy ne károsítsák a talaj öntisztuló képességét, ne szennyezzék a talajvizet és ne veszélyeztessék a külső környezetet. A szennyvizeknek csak tisztított állapotban szabad eljutnia a talajvízhez. Ennek feltétele, hogy a talajvízszint legalább 1-1,5 m mélységben legyen a szennyvízelhelyezés síkjától. A szennyvízelhelyező területnek egy biztonsági területet és szennyvíztározását is meg kell oldania az elhelyezés mellett. Ennek oka, hogy az öntözéses hasznosítás a vegetáció és az alkalmazott vetésváltás függvénye. Emellett tartósan fagyott földbe nem lehet szennyvizet kijutatni. Vermes (1987) a fajlagos vízmennyiség értékének meghatározásakor az alábbiakat javasolja: A területre jutó és onnan távozó vízmennyiségnek egyensúlyban kell maradni. A szennyvízzel a területre juttatott só mennyiségből ne maradjon a felső talajrétegben a talajminőségét károsan befolyásoló hányad  A szennyvíz természetes biológiai tisztítása során a szerves anyag terhelés ne haladja meg a talaj biológiai lebontó képességét. A szennyvíz elhelyezéstől a biológiai  tisztításon túl a lebontási végtermékek (harmadik fokozatú) tisztítást is megkívánjuk A területre kijuttatott toxikus anyagok mennyisége ne haladja meg a talajra megengedhető mértéke.