A mezõgazdasági nyersanyagok feldolgozása során milliárd tonnányi mennyiségben keletkeznek melléktermékek. Az élelmiszeriparban és más, biológiai anyagokat feldolgozó iparokban szintén nagy mennyiségû a hulladék. Ezeknek a természetben elhelyezése ma már elképzelhetetlen. Ehelyett visszaforgatásukra (reciklizálás), hasznosításukra kell törekedni, pl. a mezõgazdaságban növénytáplálásra, talajjavításra. Az élelmiszeripari szennyvizek értékes, a termõföldbõl elvont tápanyagokat tartalmaznak, amelyek a talajba szintén visszajuttathatók. Ily módon a mûtrágya- és más (pl. ásványi energiaráfordítási) kiadások csökkenthetõk. A szerves melléktermékek biológiai módszerekkel átalakíthatók: a talaj humusztartalmát növelõ komposzt, vagy (pl. a szennyvízbõl) biogáz állítható elõ; a sörgyári maghulladékból pedig takarmány vagy takarmányadalék. A biogázgyártás mellékterméke szerves trágya. A kukoricacsutkából (az USA- ban évi 35 milliárd tonna képzõdik!) számos termék (facukor, cellulóz, ipari papír, szappan, táp, alom, tisztítóanyag stb.) készülhet, a baromfitollat nyomás alatti fõzés után megõrlik, s a fehérjetápokhoz keverik. Fakéreg és más nagy csersav-tartalmú anyagok, a kukoricakeményítõ- xantát a nehézfémeket visszanyerhetõ formában képesek megkötni. Alkoholtartalmú melléktermékekbõl a szesz lepárolható és ipari alkoholként hasznosul. A tejüzemek szennyvize levegõztetéssel és bakteriális oxidációval megtisztítható - ez az eljárás konzervgyári szennyvizek tisztítására is alkalmas. A bányászati meddõhányókon szennyvizes öntözéssel visszatelepíthetõ a növényzet (KELLEY 1993d, RUDD 1994, SWIENTEK 1995).

 

Tovább olvasom >>>